A fenekelés pszichológiája 1.

Fétisben élek mindörökké
A fenekelés pszichológiája 1. A legtöbben már évtizedek óta hordozzák magukban ezt a vágyat. Akik szeretik a spankingot (fenekelést), azaz akiknek ez a fétise, általában nagyon korai gyermekéveikre vezetik vissza az első, ezzel kapcsolatos fantáziálást. Általában 4-7 éves koruk között éreztek először vonzódást, valamiféle ellenállhatatlan vágyat magukban a fenyítés, büntetés világával kapcsolatban. Ez teljesen független attól, hogy kapott-e verést gyermekként valaki, avagy sem, hiszen valahol, nagyon mélyben, a tudatalattinkból ered. Nem vagyunk érte hibásak.
A szexuális fétis azt jelenti, hogy a ,,valamit” előtérbe helyezzük a ,,valaki” fogalmánál, azaz valami tárgy, cselekvés vagy viselkedés vonz minket, az késztet szexuális fantáziálásra, kielégülésre bennünket. Van, akinél ez egy mezítelen láb vagy a cipő imádata, esetünkben pedig a fenekelés az, ami ezt az izgalmat előidézi. Izgatottá válunk egy-egy spankig scenárióból ismert szófoszlányra vagy kijelentésre (pl. ,,Na megállj csak, ellátom én a bajodat fiatalúr!” vagy, ,,Várj csak, míg találkozunk személyesen, és akkor majd jól megkapod a magadét, kislányom!”, vagy ,,Figyelmeztettelek előre, hogy elfenekellek, ha ezt meg azt nem tartod be, fiam! Vedd le a nadrágod és feküdj ide a térdemre… Számold az ütéseket! Kérj bocsánatot! Állj a sarokba! Csókold meg a fenyítő kezet!” stb. ), vagy képi élményre, vagy elképzelt forgatókönyvre, ahol megkaphatjuk végre a magunkét, majd megbocsátanak és le van tudva a büntetésünk.
A lélektan ismerői szerint ezeket az igényeket nagyon korai csecsemőkorunkból hozzuk magunkkal, amikor még épphogy éledezik a bűntudatunk, a világot pedig mágikus szemlélettel éljük meg, azaz azt hisszük, hogy a dolgokat magunk (a vágyaink segítségével) idézzük elő. Hogy anya vagy apa akkor ad tejet, vagy nyújt szeretetet, simogatást, ha mi eléggé vágyunk rá. Azt hisszük, hogy ezek a dolgok rajtunk múlnak. Amikor még gondolkodni képtelenek vagyunk a szó felnőtt értelmében, azonban letapogatjuk a világot és szeretnénk abban magunkat biztonságban, kiszámíthatóságban tudni. A megérdemelt büntetés és megbocsátás élménye ezért még évtizedekkel később is felszabadító számunkra, és betemet valami hiányt, egy űrt, amit a korai gyermekéveinkből hordozunk magunkkal. Egy belső, mély vágyat, amely valamilyen oknál fogva nem került soha kielégítésre.
Általában a 20-as éveink elején, amikor már a szexualitásunk teljes tudatában vagyunk, - és azt megéljük,- tör ránk erőteljesen és intenzíven a fenekelés iránti szenvedélyes vágyunk és lép be a fantázia világunkba, hogy szépen-lassan dominálja azt. Ez a vágy nagyon erős, hirtelen, de szinte bármikor előtörhet belőlünk, és teljesen a hatalmába tud keríteni.
A legtöbb spankos komoly vívódásokat él meg életében, és nem érti, hogy mi a baj ővele, miért él meg más vágyakat, mint a ,,normál” heteroszexuális emberek, miért nem elégszik meg azzal a partnerrel, akit szeret, miért vágyik mégis arra, hogy fenekelésben és büntetésben részesüljön?
Sokan azt hiszik, hogy talán emiatt betegek vagy deviánsak, sőt, hogy ez az egész dolog veszélyes is lehet rájuk nézve, és a legtöbben szinte senkinek nem beszélnek erről a szenvedélyükről, mert szégyellik magukat és félnek a kritikától, visszautasítástól, megbélyegzéstől. Magukban, egyedül, magányosan küzdenek titkukkal, amelyről azt gondolják, hogy magukkal viszik majd a sírba is, hiszen addig biztosan nem kerülhet felfedésre.
Van azonban egy rossz és egy jó hírem a spanking kedvelőinek…
A rossz az, hogy akik e fétissel megáldottak, azoknak a vágya soha nem fog elmúlni, eltűnni, bármennyire küzdenek ellene, próbálják elfojtani vagy legyőzni, mert maga a fétis bennünk van, bennünk él, tehát mi magunk vagyunk azok, akiknek meg kéne szűnnünk ahhoz, hogy ez a vágyunk eltűnhessen. Éppen ezért teljesen felesleges és veszélyes azt elfojtani, mert akkor más utakat – szinte mindig komoly személyiségzavarokat, mentális és testi betegségeket hoz létre egy szexuális eredetű elfojtás bennünk, így lehetetlenné teszi a boldog életet. Előbb-utóbb mindig megjelenik, és minél jobban el akarjuk fojtani, annál erősebb lesz miatta a frusztrációnk és a negatív hatása az életünkre.
A jó hír viszont, hogy aki képes arra, hogy a kezébe vegye a kontrollt és egészséges módon éli meg a spanking fétisét, - tehát nem a fétis irányítja őt össze-vissza, hanem fordítva, megérti a sajátos ciklikusságát és ráhangolódik – annak az élete teljesebbé, egészségesebbé és gazdagabbá válik. Olyan élményt ad, mint amikor életében először ízlel meg valaki egy finom csokoládét, egy isteni pizzát vagy egy ízletes italt. Hozzátesz, gazdagítja az életet. Ráadásul fel is szabadít egy csomó teher alól. Aki pedig egyszer kipróbálja, az mindig vágyakozni fog rá, amíg csak él. Mert ez is az ő énje, az ő világának az egyik része. Nem lehet megtagadni.
Néhány írásomon keresztül segítek majd abban, hogy megérthesse mindenki a spanking fétis veszélyeit és megtalálhassa benne az örömét, a szenvedélyét és a felszabadulását.
A mai internet vezérelte világunkban könnyű ugyanis hibákat elkövetni és belekerülni olyan, nem várt szituációkba, amelyek aztán csalódást okoznak. A spanking elsősorban bizalmon és tudatosságon, valamint bizonyos képességek (önismeret, határok ismerete, testbeszéd és a spanking eszközök technikai ismerete stb.) kialakításán múlik. Elképzelhetetlen egy biztonságos közeg nélkül, hiszen különösen intim és mély tapasztalat. Azt, hogy a felszabadító, katartikus, gyógyító élményét átélhessük újra és újra, azaz visszavarázsolódjunk a gyermekkorba, - hogy megkapjuk azt a valaminek az érzését, amelyre annyira vágytunk, - nem elég, ha csak a fizikai veréssel, hatásokkal szembesülünk, hanem annál sokkal több kell. Éppen ezért szokott nagyon ritkán működni a házasságon belül a spanking fétis, - ha egyáltalán eljut oda valaki, hogy ezt elő meri hozni a párjának és ő nyitott lesz rá, - mert kérésünkre ugyan a társ kötelezettségtudatból és mivel szeret minket, teljesítheti a fenekelés iránti vágyunkat, de ha ez az érzés nem lesz a sajátjává, nem válik belső meggyőződésévé, akkor mindig valamiféle hiányérzetünk marad.
A spanking ugyanis egy belső utazás és életre szóló játék és felfedezés. És bár a spankosok egyértelműen azt vallják, hogy a szeánsz csak 1 %-ban szól a szexről, mégis tudjuk, hogy nemcsak remek lehetőség előjátéknak vagy a szexuális fantáziánk kiélésének, hanem köztudottan a fenekelést kedvelők szinte mindig ilyen scenariókra élveznek el.
Az is igaz, - kutatásokkal bizonyított, - hogy a fenekelés fétisét élvezők nagy része általában nem a fájdalom elszenvedését kedveli az ülések alatt. Sokkal inkább vágyik arra, hogy eljuthasson a szubtérbe, mert ha sikerül oda kerülnie, akkor a kemény fenyítés ellenére sem fogja már ott megélni az intenzív fájdalmat. Ez az a pillanat, amire minden spanker és spankee egyaránt vágyik: a fájdalom és élvezet összemosódását egy olyan módosult tudatállapotban, ahol ő már nincs is jelen a valóságban. Már a szubtérben van.
Amikor a kellő bemelegítés és ritmusfokozás után, az elszenvedő fél át tud váltani a gyermeki létre és visszalép a gyermekkorba, akkor egy pillanatra először dühöt érez a fenyítőjével szemben, majd hamarosan elönti őt a könny és átlényegül a kiszolgáltatott, bűnbánó kisfiúvá vagy kislánnyá, aki biztonságos, de szigorú keretek között megkapja, amit megérdemel, majd megbocsátásban és feloldozásban részesül. És ezek azok a könnyek, amelyek igazán képesek gyógyítani minket.
Csodálatos érzés átesni rajtuk, elengedni magunkat és megszabadulni az évtizedek alatt felgyülemlett bűntudat egy-egy darabjától.
Nagyszerű dolog eltölteni egy kis időt a múltban, az engedelmesség és a bocsánat bűvkörében, égő-pirosló hátsóval, bűnbánóan és fegyelmezetten. Ez a fenyítés ad keretet az életünknek. Hiszen mindannyian elkövetünk számtalan dolgot – akarva akaratlanul, - amellyel bűntudatot veszünk magunkhoz, hiszen szabályokat sértünk… Olyan ember nincs, aki erre ne kényszerülne már rá, akár kicsi gyermekkorában. Az egész életünk arról szól, hogy megszegünk kisebb vagy nagyobb, a szüleink, tanáraink, főnökeink, házastársunk, a hazánk, a társadalmunk, az egyházunk által kimondott szabályokat, amelyeknek a következményeivel aztán küzdünk legbelül.
Aki a spanking fétis szerelmese, semmivel sem rosszabb ember bárki másnál, csupán abban egyedi, hogy a saját morális egyensúlyát és kötődési biztonságát, szexuális mintázatát e séma szerint éli meg. Ha jól csinálja, akkor pedig üdítő és elégedett, felemelő élmények várnak rá.
Ne felejtsük, hogy a spanking ,,orgazmusának”, azaz a könnyeknek a megléte a fenekelést elszenvedő ember felelőssége. Ő dönti el, hogy elindul-e mélyen befelé a szubtérbe, - miközben felfekszik a spanker térdére egy kiadós OTK-hoz vagy egyéb fenekelési módot választanak, - vagy megmarad a bejáratnál, a fizikai érzetnél és a fantáziájának megélésénél. A legtöbben csak a 40-es éveikben nyernek elég bátorságot ahhoz, hogy egyáltalán belevágjanak és hagyják magukat sodorni egy fantasztikus, élménnyel teli, extatikus világba.
Páran azt hiszik, hogy csak egy férfi mesternek van annyi fizikai ereje és határozottsága ahhoz, hogy jó erős büntetést és fenyítést tudjon adni, hogy engedelmességre késztesse őt. Néhányan a nyílt vagy rejtett nemi szerepüknek megfelelően választanak partnert. Ez mind rendben van. Akkor válasszon magának férfi fenyítőt. Én ismerek kiváló, professzionális fegyelmező férfi kollégát a szakmában.
A kimutatások szerint azonban a leggyakrabban fantáziált fenekelők, az 50-es éveikben járó Mistressek, nagynénik, akik kellően empatikusak, megbocsátók, ugyanakkor szigorúak és határozottak is egyben a büntetés levezényléséhez, de egyúttal elég távoliak is már a fiatal – valamikori - anya szerepétől, akiktől többnyire el kívánunk határolódni a büntetések megélése alatt.
Az egyik legnépszerűbb szerepjáték a kollégista diák szerepe, akit ugyan még a szülők tartanak el, de mivel távoli kollégiumban él, igencsak elengedi magát, azaz bulizik, drogozik, cigizik, szexel, iszik, egyúttal rendetlen, engedetlen, féktelen, elhanyagolja a tanulmányait, kötelességeit, ezért a szigorú nagynéni házához kell elmennie, hogy egy szép nyári délutánon szembenézzen a következményekkel, hogy ez így már nem mehet tovább!
Fontos a gesztus, hogy ő megy el a nagynéni házához, - mert muszáj neki- egy igazi otthonba lép be, ahol a büntetést úgy éli meg, mintha…


ADULT CONTENT

Felnőtt tartalom!


Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek kiskorúakra káros hatással lehetnek.
Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!