A fenekelés pszichológiája 2.

Könnyek mögött
A fenekelés pszichológiája 2. Két fő célja van általában a fenekelős szeánszoknak, amelyeket nem lehet egy ülés során összekeverni. Az egyik lehetőség az, hogy valaki élvezze, szórakozzon, valamiféle szexuális növekedést, kiteljesedést éljen meg általa, - ezek általában a szerepjátékok, szórakoztatóbb vagy könnyedébb szeánszok - a másik, hogy eljusson mélyen a szubtérbe, és katartikus sírás által nyerjen feloldozást, stresszmentesítést a benne lévő bűntudat, önvád, lelkiismeretfurdalás alól. Az utóbbit joggal nevezik a spanking Szent Gráljának, ugyanis a mélyről feltörő zokogó sírás, - más néven a fenekelés ,,orgazmusa”, – ritka kincs és különösen erős, gyógyító hatással van a spankee életére. Azonban egyáltalán nem könnyű ezt elérni! A miértre a válasz egyszerű, de a helyzetet megoldani korántsem az, amely azt mutatja, hogy a spanking egy igen összetett folyamat, emocionális érzések és aktusok sorozata. Ha visszagondolunk a gyermekkorunkból azokra a helyzetekre, amikor sírva fakadtunk, olyan emlékek nyomára bukkanunk, mint amikor a szüleink csalódtak bennünk, haragosak voltak, mi pedig szégyelltük magunkat, vagy amikor a tanáraink leszidtak bennünket, esetleg szomorúak, bánatosak voltunk valami végett. A felnőtt spanking azonban a gyermekkori élményeknek a szöges ellentéte, hiszen azt élvezetből, szórakozásból, szexuális indíttatásból, felfrissülés, felszabadulás, megkönnyebbülés céljából kívánjuk megélni. Fel van adva tehát a lecke, hogy hogyan érjük el mégis, hogy felnőttként sírni tudjunk a fenekelő partner ölében, amikor élvezetre hangolódunk előtte?
Amikor kicsik vagyunk, főleg azért sírunk, mert fáradtak, kimerültek, frusztráltak, túl szomorúak vagyunk. Ilyenkor a sírás megnyugtató. Egy olyan folyamat, amelyben a lelkünk természetes módon megtisztul, jobban érezzük magunkat utána.
A könnyek utáni vágyakozásunk és a felnőtt fenekelés kéz a kézben járnak, de sírás és sírás között különbséget kell tennünk. Amiről most beszélek, a katartikus, gyógyító zokogás korántsem egyenlő azzal a manipulatív hisztivel, felszínes sírással, amely arról szól, hogy a spanker fejezze már be a fenyítést, mert kellemetlen a dolog. Akik gyermekkorukban rendszeres fenyítést kaptak, azok gyakran alkalmazták ezt a túlélő technikát, reménykedve abban, hogy könnyeiket látva megszánják őket és hamarabb abbamarad a büntetés. Én most nem erről a fajta sírásról beszéltem.
Oltári nagy különbség van tehát a felnőttkori – vágyott, konszenzusos, szexuális töltettel ellátott fenekelési élmény és a gyermekek horrorisztikus bántalmazása, verése között.
Ha felszínesen nézi meg valaki a felnőttkori fenekelést, azt gondolja, hogy az csak egy kifordulás önmagunkból, valami furcsa szexuális fétis, míg ha a mélyére nézünk, azt látjuk, hogy egy igazi, jól véghezvitt, megtervezett spanking session, komoly gyermekkori traumákat képes gyógyítani és élhetőbbé, boldogabbá teszi az életet, segíti az alkalmazkodást az emberi kapcsolatokban.
A spanking művészete tehát az, hogy miként találjuk meg azokat az érzelmi triggereket, amelyek a mélyben eltemetett, elfojtott gyermekkori sérüléseket megérintve gyógyító energetikával töltenek fel minket.
Spontán is sírva fakadhatunk egy fenekelő szeánsz kezdetén, mert tudjuk azt, hogy mi következik majd, és megszólalhat bennünk a félelem, de szeánsz közben is érzések miriádjai keríthetnek hatalmukba minket, miközben valakinek a térdén fekszünk kiszolgáltatottan. Ezek a könnyek már valódiak. Jelentésük az, hogy megtanulta a leckét az illető, létrejött a változás hajlandósága, azaz amit vártunk tőle. Ha valaki ugyanis sírni kezd, akkor az azt jelenti, hogy képes kapcsolódni az olyan, mélyen fekvő, - gyakran elfojtott – érzéseihez, mint az önvád, bűntudat, szégyen. A könnyek ilyenkor felszabadítanak, hiszen tudjuk, hogy a büntetés végeztével el van felejtve, meg van bocsátva a dolog. Letehetjük a terhet. Komoly érdekünk fűződik tehát ahhoz, hogy megjelenjenek a könnyek, mégis nagyon nehéz létrehozni azt. Megtörténik olykor-olykor, ha kifejezetten jók a körülmények, azaz éppen optimális a csillagok állása, de a való életben azt kell, hogy mondjam, hogy mégis nagyon-nagyon ritka esemény. A könnyes büntetésnek pszichés komponensei vannak, amelynek elérése igazi művészi teljesítményt igényel, ugyanakkor nagyon fontos része is ez a felnőtt spankingnak. Mivel a sírás a spanking esszenciája, élő orgazmusa, amelyben a mély zokogási fázis szintén csak rövid ideig tart, azonban hatása sokkal mélyebb, mint egy szexuális aktusban megélt orgazmusé.
A legtöbb spankos (fenekelést kedvelő személy) közös jellemzője, hogy az érzelmeit blokkolva nő fel, azokat elrejti, elfedi, eltávolodik tőlük. Klasszikusan olyan szükségletei maradnak tartósan kielégítetlenek kisgyermekkorában, mint a feltétel nélküli szeretet, szülői jelenlét, világos határok, elfogadás, egészséges kötődés. Ez igaz a legtöbb spanking fétist kedvelőre.
Ezeket a mélyen eltemetett érzelmeket kellene a szeánsz alatt megtalálni és a felszínre hozni a sírás által. Valahogy ezt lenne szükséges újrajátszani, újraélni, újraépíteni a múltnak ezt a részét, de immár egy biztonságos, óvó, segítő, kvázi terápiás környezetben. Sok spanking egyúttal valamiféle reparentingről is szól, azaz a szülői szerepek újra játszásáról, korrekciójáról, de már egy olyan elfogadó és kezelhető helyzetben, ahol felnőtt korban is megengedett a sírás, a zokogás, és az érzések kifejezése. A ritualizált felnőtt spanking és a szörnyű gyermekkori verések között tehát az a legnagyobb különbség, hogy felnőttként mi választjuk meg magunknak a fenyítő személyt, és mi döntünk a mellett, hogy átadjuk a kontrollt neki magunk felett.
Ez a fő oka tehát annak, hogy miért a sírás a cél. Mivel ez a spanking orgazmusa, ez kulminálja a szexualitással a találkozást és a kötődést a számunkra. Még ha ez tudattalan is…
Abban a néhány másodpercben, miközben zokogunk, a testünk életre kel, és teljesen megéljük, benne vagyunk a pillanatban. Megélünk közben örömet, eksztázist, gyönyört, totális elengedést. Erről szól a zokogás tehát, mert amikor mélyen rázkódva sírunk, belekerülünk a pillanatba és kapcsolódunk a rég eltemetett érzéseinkhez, átadjuk magunkat a fenyítőnek és önkontroll nélkül létezünk. Látható tehát, hogy nagyon mély tartalmak húzódnak meg a könnyek mögött…
Ha valaki könnyekre fakasztó fenekelést él meg, akkor az egy terápiás pillanat, tapasztalat. Összeköttetés jön létre valamivel, amit aztán elengedünk és felszabadulunk általa. Néha ezek az érzelmi tapasztalatok végbe mennek maguktól, váratlanul és spontán, mondhatni tudattalanul, máskor a fenekelő művészete hozza fel az eltemetett érzéseket a múltból, a lényeg, hogy megtörténjen a transzformáció. Miközben fenekelnek valakit, megérinti őt valami, amivel még dolga van, olyan lezáratlan gyermekkori ügy, ami eddig visszatartotta őt. Cél tehát, hogy törjön meg a spankee, hogy zokogjon, hogy addig sírjon, amíg úgy nem érzi, hogy ki nem sírta teljesen magát. Ez hozza meg neki a felszabadulást, a katarzist, amely aztán cselekedésre és változásra sarkallja a való életében is.
A hagyományos pszichoterápia is keresi és támogatja a mély érzések feltárását, csakhogy ahhoz jóval több időre, olykor évekre van szüksége, míg a terapeutikus fenekelésben ez egy szeánsz alatt is megtörténhet. A megélt gyors és emocionális katarzis hasonló ahhoz, amit a Gestalt terápia vagy a Pszichodráma vagy a Rolfing terápia alatt él meg a páciens, tehát a spanking hatása extrémen hasznos és gyógyító is tud lenni.
A gyorsabb eredménynek az a titka, hogy a fájdalom elvezet a spanking szeánsz során a probléma gyökeréhez, a primer okhoz, arra a regresszív helyre, ahol folyamatos fenekeléssel és verbális utasításokkal tartja a spankeet a jelenben a fenyítő, ahol a fenekelés ténye engedélyt adhat az elmének a kontroll elengedésére, és bíztatja arra, hogy csak hagyja felszínre jönni a dolgokat.
Sokan tévesen azt feltételezik, hogy minél erősebb a fenyítés vagy durvábbak az eszközök, annál hamarabb erednek meg a könnyek vagy nagyobb lesz a sírás ereje. Ez azonban a spanking szeánszra nem igaz!
Az tény, hogy van egy olyan pont, amikor a fizikai fájdalmak hatására sírva fakadunk, de ezek többnyire váratlan baleseteknél fordulnak elő. A kemény fenyítés tehát nem a jó út a terápiás könnyek, a fenekelés orgazmusa felé.
Korábban utaltam rá, hogy a felnőtt fenekelés a gyermekkori fenyítés ellenkezője, azaz konszenzuson alapul, így ha valaki a szeánsz során nemet mond, vagy azt meg akarja állítani, akkor ott a nem, nemet jelent, a stop pedig stopot.
Amit tehát a felnőtt fenekelésben keresünk az egy mély, spirituális gondoskodás, kedvesség, védelem, és végül a feloldozás. Annak az ismerete és belátása, hogy bár nem szeretem a fenekelés fájdalmát, tudom, hogy vétkeztem és büntetést érdemlek érte, ezért elfogadom a fegyelmezésemet. A könnyek tehát ez esetben elismerést jelentenek, az elfogadását annak, hogy vétkeztem, bocsánatot kértem, megbűnhődtem érte és az életemet előre akarom vinni egy jobb irányba.


ADULT CONTENT

Felnőtt tartalom!


Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek kiskorúakra káros hatással lehetnek.
Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!