A fenekelés pszichológiája 7.

Az alterego énünk kedvenc szerepjátékai
A fenekelés pszichológiája 7. A spankosok (fenekelést kedvelők) között kifejezetten nagy népszerűségnek örvendenek a korregressziós (gyermek vagy kamaszkorba visszavivő) spanking szcenáriók, a könnyed, élvezetes szerepjátékok (role play). Ilyenkor a legalapvetőbb információ, amire szükségünk van, az az életkor ismerete, azaz megismerjük a másik fél legtitkosabb vágyott fantáziáját, amely már önmagában is egy elég izgalmas dolog. Sokan imádjuk a korregressziós spankingot, amikor visszautazhatunk a múltba, egy olyan elképzelt gyermekkorba, ahol a fenekelős fantáziánknak értelme, jelentősége van. Beleálmodjuk magunkat a vágyott szituációba, vagy részesévé válunk annak a fantáziának, amelyben a másik fél volt fiatal. A hagyományos büntetés, a fenekelés világának fantáziája gyermekkorunk óta körülölel minket és ahhoz, hogy ezt felnőttként is élvezni tudjuk, kicsit csalnunk, színlelnünk, játszanunk kell!
Sokunknak nagyon pici gyermekkorától vannak emlékei az elfenekelésről, vagy azért mert kikaptunk, vagy a tanúi voltunk annak, ahogy másokat fenekeltek el, esetleg képeket, filmeket láttunk erről, de az is lehet, hogy elmondták nekünk jó párszor, hogy ha nem viselkedünk jól, akkor el fognak náspángolni minket, azaz ijesztgetésként hallottunk róla. Ezek a memóriák nagyon erősek, mondhatni akkoriban beégtek a tudatalattinkba, és amikor szexuálisan éretté váltunk, akkor újraéledtek bennünk, innen a vágy felnőttkori megjelenése. Igen ám, de akkor, hogyan lehet, hogy miközben gyerekként szenvedtünk, rossz élményünk kapcsolódik a veréshez, fenekeléshez, az felnőttként erotikus izgalmat okoz a számunkra? Mindjárt megértheted azt is! Sokunknak a mai napig ezek a legizgatóbb emlékképek a szexuális aktusunk vagy önkielégítésünk során, valami olyan izgató tett, amit szeretnénk kipróbálni, megélni, átélni, és amelyek elkísérnek bennünket egész életünkön át. Küzdhetünk ellene, de felesleges. Mint minden másnak az életünkben, ennek is oka van, azaz megvan a saját lélektani aspektusa, amit nem árt ismernünk és megértenünk. Páran közülünk – spankosok közül – tényleg kaptak verést gyermekkorukban, ami akkor igazán félelmetes és fájdalmas aktus volt, de mára mindez már a szexuális fantáziájukhoz kötődik. (elég volt egy fenékre adott ütés, egy jól irányzott pofon, egy sarokba állítás, szobafogság vagy bármely egyéb büntetés is ahhoz, hogy ezek az emlékek létrejöjjenek) Gyermekként a verés, a büntetés egy trauma, amit kiszolgáltatottan, védtelenül élünk meg, tele szégyennel, megalázva, megsértve identitásunkban, szexualitásukban – az erőszak, abúzus egyik formájaként ér bennünket - és ráadásul abszolút nem tudjuk a helyzetet kontrollálni, hiszen nem rajtunk múlik, hogy mi történik akkor. Van azonban az egésznek egy rejtett erotikus oldala is, amit elfojtunk, elnyomunk egészen a kamaszkorunkig, amikor már a szexualitás világa nem veszélyes a számunkra. Ez akkoriban egy védekező mechanizmus volt, amely az érdekeinket – túlélésünket - szolgálta, felnőttként azonban most már úgy gondoljuk, hogy gyerekként kikapni vicces, szórakoztató és izgató dolog lehet. Tudjuk, hogy van benne valami félelmetes, szégyenteli, ugyanakkor szól a ránk irányuló teljes figyelemről is, a magánszféránk megsértéséről, kontrollvesztésről és az elkövetkező büntetés egyszerre izgalmas és aggasztó gondolatáról. És mi igencsak gyakran maszturbálunk ezekre vagy az ehhez hasonló gondolatokra...
Sok férfi vendég meséli, hogy gyermekkorában, amikor kikapott az apjától, arra gondolt, hogy bárcsak inkább a csinos tanárnénitől, esetleg a szomszédtól kapta volna meg a büntetését! Ugyanez megvan a nőknél is, akik egy helyes, szigorú férfitanárt vagy egy fiatal, csinos hölgyet képzeltek el a fegyelmező szüleik helyébe a büntetésük alatt. Így az egész fegyelmezés szörnyű tapasztalata egy kellemes ügyletté alakul át az elméjükben. Tudjuk jól azt is, hogy a testkontaktus és a szexualitás mindig is együtt járt a fenekeléssel, hiszen miközben ráfektetik a térdükre, leveszik róla a bugyit vagy az alsónadrágot, és az ütéseket a meztelen fenekére, a genitáliák közelébe kapja, amelyek aztán ott remegnek végig az ütések alatt a felnőtt combjain. Nem kell hozzá nagy művészet, hogy megértsük a szexuális kapcsolódást. Éppen ezért igaz az, hogy a rituális spanking abszolút nem gyereknevelésre való dolog, mert egyszerre szexuális stimuláció és fizikai erőszak is, amely ezért, mint problémamegoldó módszer igencsak rossz üzenet lenne. És igen, igaz az is, hogy rengetegen, akiket valaha akár csak egyszer is elfenekeltek életükben, azok egy soha el nem múló, örökös fétissel találkoznak... És küzdhetnek is vele aztán felnőttként, magukat betegesnek, hibásnak érezve, csakhogy teljességgel hiábavaló ez a küzdelem, mert ez a vágy soha nem múlik el. Ezért jobb megtalálni azt a természetes, számunkra kellemes, élvezetes módját, amely a javunkra van, kiegyensúlyoz bennünket és harmóniában tart. Ahogy már mondtam korábban, a gyermeknek a spanking egy trauma, amely nemcsak a fizikai fájdalom miatt szörnyű, hanem a megalázottság miatt is, amikor leveszik a ruháját, lemeztelenítik, akkor ő szörnyen érzi magát, mégis mi mindig ide repülünk vissza, itt lépünk be már felnőttként a fantázia nonszensz világába egy röpke pillanat alatt. Az a gyermek ugyanis, aki gyermekkorában fizikai vagy lelki, mentális erőszakot élt meg vagy parentizálva lett (szülősítették, azaz a szülő társként vagy pici felnőttként kezelte őt, gyakran mert elváltak, és nem volt kivel megbeszélniük a dolgokat, vagy a társuk nem töltötte be az érzelmi szükségletüket stb.), az mindig az ún. hasítással védekezik. A hasításnak több változata létezik. Az egyik, amikor a kellemetlen emlékkel kapcsolatos érzést lehasítjuk az adott emlékről. Így lehet például teljesen semleges, gépies hangon beszélni a korábban átélt traumákról. Hogy hova lesz az érzés? Egy idő után általában valamilyen tünet formájában jelentkezik a tudatalattiból (pl. depresszió, pánikbetegség, személyiségzavar vagy akár szexuális vágy, fétis). A hasítás másik módja, hogy az élményeket mindig feketén-fehéren látjuk, azaz jó és rossz kategóriába rendezzük. A másik ember vagy csodálatos és tökéletes, vagy elviselhetetlen, borzalmas alak. A hasítás ,,mesterei” képesek ugyanazt az embert hol így, hol úgy szemlélni, anélkül, hogy ez ellentmondást keltene bennük. (szeretet-gyűlölet kapcsolatok alapja, amilyen pl. a spanking is) Ez a hasítás aztán lekerül a tudatalattiba és onnan fejti ki a hatását egy életen át. Ugyanez megy végbe abban a kisgyermekben is, aki mindig ügyetlen, vagy folyton csúfolják a játszótéren a többiek, mert akkor ő az alterego énjében azt képzeli, hogy ő a főnök, ő a bandavezér, akit követnek a többiek és akiknek adnak a szavára. De hasonló jelenség a magányosan felnövő gyermekek esetében a képzelt barát kitalálása is, amely fantáziabeli dolgok aztán egy sor belső konfliktushelyzetet teremtenek neki, attól függően, hogy mikor melyiket tudja jobban kontroll alatt tartani. Ezért azok a gyerekek, akiknél magas volt az elvárás, vagy akiket elfenekeltek kiskorukban, kitalálják maguknak azt, hogy a büntetésüknek hogyan adhatnának értelmet, jelentőséget, így olyan felnőttekké válnak, akik majd szeretni fogják a rituális, gondoskodó, Matron/Mistress típusú fenekelést. Mivel arról van tapasztalatuk, hogy milyen volt az, amikor a szülő fáradt, ideges, dühös, kontrolltvesztett módon fenyítette meg őket, így az ő képzeletbeli világukban a spanker egy szerető, gondoskodó figura lesz, aki higgadt, nyugodt, de szigorú, mindent kontrollál, és ha már kikapott, azaz megkapta a megérdemelt büntetését, akkor megbocsát neki és szereti, elfogadja őt. Nos, ezeket a fajta szerepjátékokat hívjuk korregressziós spankingnak. Visszautazva egy korábbi életkorba, létrehozunk egy biztonságos, szerető, gondoskodó, határokat tartó büntetési formát, amelyben a spanker lehet szülői vagy nem szülői szerepkör is. A legtöbbször ezek a figurák az apa, anya, mostoha apa, mostoha anya, nagynéni, nagybácsi, nevelőnő. Az örök favorit a spankosok fantáziájában a szigorú nagynéni, akihez nyári vakációra küldik a nebulót, hogy változtasson a rossz viselkedésén. Így ad értelmet számunkra a fenekelés, hiszen egyszerre javító, viselkedésmódosító hatása van az életünkre és a nagynéninek pedig nagy tekintélye velünk szemben. Természetesen ő jó előre figyelmezteti az unokaöccsét / unokahúgát arról, hogy amennyiben az nem fogad szót, vagy nem tartja be a szabályokat, akkor szigorú büntetésben, testi fenyítésben fogja részesíteni őt. És a fantáziánkban a nagynéni mindig betartja az ígéretét, azaz sosincs második esély, mert minden alkalommal megkapjuk a büntetésünket. A nagynéni mindig nyugodt, higgadt, ugyanakkor hajthatatlan, és elküld téged abba a helyiségbe, ahol majd megkapod, ami jár. Ott aztán a térdére fektet, - mindig rituális módon zajlik a spanking szeánsz – lekerül a szoknya vagy a nadrág, aztán a bugyi vagy az alsó és a meztelen fenekedre kapsz. Sokan vannak a fetisiszták között, akik szeretik meghatározni az alsónemű fajtáját, színét is vagy külön erre a célra tartanak egy ,,büntető” bugyit a szekrényükben, amit természetesen ezen alkalmakkor fel kell húzni. Gyakori, hogy fekete vagy fehér pamutboxert vetet fel a fiúkkal a nagynéni, a lányoknak pedig széles, a teljes fenekét eltakaró fehér pamutbugyit kell hordaniuk. Addig kap aztán a feneked, amíg meg nem tanulod a leckét, bocsánatot nem kértél és meg nem ígérted, hogy a jövőben jó gyerek leszel. Ezek után vagy mehetsz a sarokba meztelen fenékkel elgondolkodni a történteken, vagy égő-piros hátsóval ott ülsz a nagynéni ölében, miközben ő meleg ölelésben részesít.


ADULT CONTENT

Felnőtt tartalom!


Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek kiskorúakra káros hatással lehetnek.
Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!