Az engedetlenség ára 1

Viktor, miközben kényelmesen ballagott a hotel felé, jólesően letüdőzte a márkás cigarettát és megörült, hogy végre lazíthat egy picit az egész heti rohanást és feszült munkát követően. Izgalommal várta a Mistress-szel való találkozást, amely mindig felvillanyozta stresszes hétköznapjait. Szerette a szeánszokat, a Mistress kimért, de nyugodt hangján történő számonkéréseket, a feladatokat és a büntetéseket is amiket kapott, hiszen tudta, hogy mindez konszenzuson alapult és az ő vágyait testesítette meg. Titkos találkozóik nem egy alkalommal átlendítették a keményebb holtpontokon, mert sikerült újult erővel felvértezve, magabiztosabban, némiképp más szempontok alapján rálátnia az élete dilemmáira.
Lassított egy kicsit és elővett egy mentolos rágót, - mert tudta, hogy a Mistress nem szereti, ha dohányzik, és nem akarta, hogy megérezze rajta - és közben végigsimított a reggel frissen borotvált arcán is.
- Minden rendben van velem! - gondolta magában. - Ma egészen biztosan megdicsér majd, hiszen időben teljesítettem és elküldtem a feladatomat, amit kért, az elvárásainak megfelelően meg is borotválkoztam ma, és alapjában véve nem követtem el semmi nagyobb vétséget, amiért komoly büntetésben kéne, hogy részesítsen! Kellemes délután lesz!
Felgyorsította a lépteit és a recepció mellett elhaladva, a liftajtóhoz lépett.
Viktornak fogalma sem volt azonban arról, hogy valójában mekkora nagy bajban is van! A Mistress ugyanis néhány nappal ezelőtt titkokban ellátogatott a munkahelyére és bár nem ment be hozzá, de a parkolóban körbejárta, sőt le is fotózta Viktor fekete BMW-jét kívülről, valamint az ablakon keresztül az utasteret is.
Viktor nagyon rendetlen felnőtt volt. Sosem kényszerült arra az életében, hogy takarítson, vagy rendet rakjon maga után, hiszen mindig volt valaki a munkahelyén vagy a szerettei között, aki végül megelégelve, hogy rá várjon, elpakolta az elől hagyott tárgyait, ruháit, edényeit vagy kidobta a szemetet és elmosogatott utána. Bár ezzel a rossz szokásával mindenkinél kiverte a biztosítékot, mégis századrangú dolognak tartotta a rendrakást az állandó időhiány miatt, ami az utóbbi időben az életét jellemezte. Egyszerűen sajnálta rászánni az időt!
Legutóbb, amikor két hete a Mistressnél járt, kapott egy kisebb fajta fenyítést és fejmosást is az autójában szanaszét hagyott energiaitalos dobozok miatt, sőt meg is ígérte, hogy hazafelé az első útjában akadó benzinkúton, még a tankolás előtt kidobálja őket a szemetesbe. Erre azonban valami miatt mégsem kerített sort...
A Mistress a szemöldökét ráncolva nézegette a luxusautóról és annak belsejéről készült felvételeket, ahol nemcsak az látszott jól, hogy a BMW koszos, de az is, hogy közel egy tucat energiaitalos doboz hever szerte szét.
Ekkor halk kopogást hallott a lakosztálya ajtaján. Az órájára nézett és egy mosollyal nyugtázta magában, hogy Viktor most is, mint mindig, negyed órával korábban érkezett hozzá.
Szerette a fiút, mert kihívást látott benne, és mivel intelligens is volt, mindig arra törekedett, hogy jobb, kiegyensúlyozottabb fiatalembert faragjon belőle. Kapcsolatuk az évek alatt lassan formálódott át amolyan anya-fiú jellegűvé, és őszintén kívánta, hogy Viktor élete minden tekintetben révbe érjen.
A mosoly azonban gyorsan eltűnt a szája szegletéből, ahogy az ajtó felé tartott, hogy beengedje őt, hiszen tudta, hogy komoly fegyelmezésben fogja ma részesíteni a hanyagsága és az egészsége veszélyeztetése miatt. Fontos, hogy ezt a leckét egyszer és mindenkorra végre megtanulja!
Viktor mosolyogva és nagy önbizalommal lépett be a hotelszoba előterébe, de hamar inába szállt a bátorsága, amikor megpillantotta a Mistress szúrós tekintetét. Tudta jól, hogy ez a veséjébe látó nézés nem sok jóval kecsegtetett a számára.
Minden jel szerint elmulasztottam valamit, - motyogta zavartan, - ha ilyen komolyan néz rám!
Hm! - felelte a Mistress, - Igen, valóban, Lelkem, valamit alaposan meg kell beszéljünk a mai napon! Vedd le a cipőd és ülj le velem szemben, ide a bőrfotelbe!
Viktor zavarában elvörösödött és miközben a fejét vakargatta, leült a fotelbe, de sehogy sem találta kényelmesnek a pozíciót és egyfolytában izgett-mozgott, amíg a Mistress egy pohár vízzel a kezében helyet nem foglalt vele szemben, az asztal túloldalán lévő kanapén. A fiúnak a szíve majd kiugrott a helyéről, amit megpróbált ugyan leplezni, miközben valami azt súgta neki belül, hogy higgadjon le, és addig örüljön, amíg felöltözve ücsöröghet a fenekén.
Végül két kínosan csendes perc után a Mistress a szemébe nézett és ezt kérdezte tőle:
- Viktor, kitakarítottad-e a megbeszéltek szerint az autódat és eldobtad-e a Monsterses dobozokat a benzinkúton a legutóbbi látogatásodat követően?
Messziről, mély sóhajjal érkezett a rövid válasz:
- Nem, Asszonyom!
- És, miért nem, ha szabad kérdeznem, Fiatalember?
- Elfelejtettem.
- Tudod Viktor, az elfelejtés azt mutatja, hogy ez a dolog nem volt elég jelentőségteli a számodra, azaz figyelmen kívül hagytad a kérésemet, hogy haladéktalanul tedd meg!
- Értem, Mistress!
- Azt is tudod Lelkem, hogy ez a második figyelmeztetésem volt már, hiszen egy hónappal ezelőtt is szóba került a dolog, de azóta sem valósítottad meg! Úgy érzem, itt az ideje, hogy nyomatékosítsam számodra az elvárásaimat egy kiadós fegyelmezéssel!
- Rendben Asszonyom! - válaszolta megtörten Viktor. - Bocsánatot szeretnék kérni érte!
- Meg is fogok neked bocsátani a büntetésedet követően, azt azonban nem úszhatod meg! Vegyél le mindent magadról és szépen összehajtogatva tedd le az asztalra a ruháidat, majd állj ide a jobb oldalamra, a szőnyeg szélére, hátratett kézzel!
- Igenis, Mistress!
Viktor remegő kézzel gombolta ki a fehér ingét, és miközben bújt ki belőle, azon töprengett, hogy milyen kemény büntetés várhat rá, ha azonnal pucérra kell vetkőznie a Mistress előtt. Erre eddig korábban még soha nem került sor! A nevelése mindig nadrágban, majd alsóban kezdődött, többnyire a Mistress térdére fektetve, de most fogalma sem volt arról, hogy mi fog következni. Érezte a tenyere izzadását is, miközben összekulcsolta hátul a kezeit, ahogy megállt a Mistress jobbján, a szőnyeg szélén, és mélységes zavarában lesütötte a tekintetét.
- Nézz a szemembe, Viktor! - hallotta meg a parancsot.
- Igen, Asszonyom!
- Tudod, mi fog következni most?
- Igen, tudom! Meg fog büntetni, Asszonyom!
- Nem csak, hogy meg foglak büntetni, hanem fegyelmező büntetésben részesítelek most, mivel megszegted az utasításomat, azaz a 4D szabályunkból a Disobedience-t, magyarul az Engedetlenséget sértetted meg! Emlékszel a 4 D szabályára?
- Természetesen, Asszonyom! Elnézést kérek érte!
- Miért foglak most megbüntetni?
- Mert így kíván gondoskodni rólam!
- Úgy ám! Tudod, hogy kedves vagy a szívemnek, ezért törődöm is veled, és megtanítalak a fegyelmezett és engedelmes viselkedésre! Mindezt a saját érdekedben teszem! Viktor, mennyi energiaitalos doboz van most az autódban?
- Kilenc, Mistress! - hangzott a sóhajjal kísért válasz. - A legutóbbi nyolc mellé, becsúszott azóta még egy!
- Nagy bajban vagy, Fiatalember!
- Igen, tudom, Asszonyom! - hangzott a válasz.
- Szóval 9 üres, szemétbe való doboz hever a BMW-dben szerte szét, Viktor?
- Igen, Mistress!
- Rendben, akkor 9 féle eszközzel foglak most fegyelmező büntetésben részesíteni! Hozd ide nekem a következő dolgokat és szépen sorrendben pakold le az asztalra, elém! Hozhatod a nadrágszíjamat, a tawse-t, a sokágú korbácsomat és a kanadai börtönszíjat, a fakanalat, az ébenfa hajkefémet, a rattan pálcámat, a senior cane-t és a lovaglómat, valamint hozd ide az 5 perces homokórámat is, mert a büntetések között a sarokban fogsz térdepelni, amíg le nem peregnek a homokszemek!
- Értettem, Asszonyom!
Viktor lepakolta a fenyítő eszközöket az asztalra, majd halál sápadtan visszaállt a kiinduló pozícióba. Tudta, hogy ez a fenyítés nem lesz egy gyalog- galopp!
Az első 25 ütést a nadrágszíjjal, a kapané szélére ráhajolva mérte rá a Mistress. Az ütések erősek voltak, és neki számolnia kellett hangosan. A vége felé már igyekezett összeszorítani a fogát is, hogy ne szisszenjen fel a rá mért csapások súlya alatt. Amikor felegyenesedett, hogy a sarokba vonuljon gondolkodni, egyszerre volt szerény és bűnbánó. Tudta jól, hogy butaságot csinált, amikor nem teljesítette a nevelője utasításait és nem dobta ki azokat a fránya dobozokat a kukába! Azt ekkor még csak sejtette, hogy a mai napot egy életre megemlegeti majd, és soha többet nem fogja elkövetni ezt a hülyeséget!
Amikor az 5 perc sarokban térdepelés letelt, a Mistress megkérdezte tőle, hogy eldobja-e jelképesen az első dobozt a szemetesbe?
Viktor megfordulhatott a sarokból és ekkor vette csak észre, hogy 9 db üres Monsters-es doboz sorakozik a Mistress melletti szekrény legfelső polcán. Csak remélte, hogy nem az ő autójából származnak, hiszen sosem adott hozzá kulcsot a nevelőjének... Hirtelen a gyomra is ökölbe szorult.
- Igen, Asszonyom!
- Na, hát akkor fogd meg az elsőt és vidd ki a szemetesbe, majd gyere vissza és vedd fel újra a pozíciót a kanapéra hajolva, hogy a skót szíjjal folytathassam a büntetésedet!
Miközben a szemeteshez vonult az első üres energiaitalos dobozzal, Viktor végig azon töprengett, hogy vajon miért is nem fogadott szót és tette ezt meg akkor, amikor kellett volna! Most nem lenne ekkora a pácban!
A skótszíj két ága különösen csípett most a pucér hátsóján, és nem egyszer felszisszent a fenekelés közben, mert a Mistress nem kímélte őt és nagyon erőseket ütött. Úgy érezte, hogy mindjárt lángba borul a feneke és nem bírja tovább a kínokat, mikor végre a 25 ütés végéhez értek!
- Mars a sarokba! És gondolkodj el újra az engedetlenségeden és a hanyagságodon! - kapta a határozott parancsot a fiú.
A sarokban térdeplés után a második dobozzal is elsomfordált a kukához, majd miután megállt a kanapé szélén, elmotyogott egy "Nagyon sajnálom, Asszonyom-at!", bár tudta, hogy ez most rajta nem sokat segít.
A harmadik sorozatot a kanapéról a földre támaszkodva kellett elszenvednie. A csípős sokágú korbács ütéseinél, a Mistress erős kezével leszorította a derekánál Viktort, mert az ficánkolt az ágak suhintásai alatt. Úgy érezte, hogy ennél többet nem bír már elviselni, és időnként kicsúszott a száján egy "Istenem, édes Istenem!" fohász is, de senki nem volt jelen, hogy segítsen rajta a bajban. Úgy érezte, hogy a 75 elszenvedett kemény ütés elérte a fájdalomtűrő képességét, de azt is tudta, hogy amit a Mistress egyszer kimond, azt végre is fogja hajtani rajta.
A negyedik sorozatnál a kanapén egy párnára kellett ráhasalnia, hogy optimális távolságra kerüljön a Mistress kezében lévő 65 cm-es kanadai bőrszíj ütéseihez, amelyhez a lendületet a válla felől indította a nevelőnő. Az ötödik ütésnél jártak, amikor Viktor fegyelmezett viselkedése megtört. A szíjak egyenletes, széles vörös csíkokat hagytak a fenekén, és mivel a szíj maga is vastag és nehéz volt, nagyjából ugyanazt a területet érintette minden egyes csapáskor. A fiú pokoli fájdalmat érzett. Eleinte próbálta tartani magát, de a fájdalom és a szégyen erősebbnek bizonyultak nála, és egyszer csak eleredtek, majd patakokban folyni kezdtek a könnyei.
Az ötödik és hatodik sorozat enyhébb volt ugyan, mégis kemény puklikat, véraláfutásos nyomokat rajzolt ki a fakanál és a hajkefe a feneke középső részén, amit a kanapén térdepelve kapott meg a Mistresstől.
Viktor kezdte úgy érezni, hogy elájul a fájdalomtól és a kimerültségtől, amikor a hatodik energiaitalos dobozzal sétált el a kukáig és az asztalra nézve meglátta az igazi félelmeit, a rattant, a nádpálcát és a lovaglópálcát. Az utóbbit a Mistress, másoktól eltérően, nem a madzagos, hanem a pálca részével használta a fenyítései során. Ezeket az eszközöket gyűlölte a legjobban, és igazán erőseket még sosem kapott velük, de most ismerve az eddigi forgatókönyvet, tudta, hogy kíméletlen vérző csíkokra számíthat ott lent.
- Igyál egy pohár vizet, Viktor! Gyere, állj elém és beszélgessünk egy kicsit! - szólt hozzá a Mistress, aki jól tudta, hogy a fiúnak pihenésre van szüksége a kemény lecke folytatása előtt.
- Tulajdonképpen mondd meg nekem Lelkem, mi szükséged van neked erre a cukros, ártalmas förmedvényre?
- A fáradtságomon segít, hogy helyt tudjak állni a munkámban és az edzéseken, ha szükséges.
- És utánanéztél már annak, hogy milyen hatása van egy ilyen doboz vacaknak a szervezeted 24 órás működésére nézve?
- Nem - felelte Viktor meglepetten.
A Mistress ekkor egy videót indított el a laptopján, amit közösen, csendben néztek végig. Viktort megint meglepte, hogy a nevelője milyen jól informált, figyelmes, és szigorúsága ellenére, mennyire törődik vele. Ettől meghatottságot érzett és könnybe lábadt a szeme.
- Köszönöm, Mistress! Nagyon elgondolkodtató! - mondta.
- Mit gondolsz, nem tudnál valami egészségesebb alternatívát találni a fáradságod leküzdésére, édes fiam?
- De igen! - mondta Viktor, és megkönnyebbült, ahogy a következő húsz percben végigbeszélték és meghatározták a jobbnál jobb lehetőségeket az egészsége megóvására. Tulajdonképpen már régóta meg akart szabadulni ettől a rossz szokásától, de sosem érezte, hogy egyedül képes lenne rá.
Dühösen megragadta a 7. energiaitalos dobozt és összepréselte a markában.
- Utálom, hogy ennyi eszem volt! - mondta félhangosan, majd a Mistress utasítására feltérdelt a két egymással szembe fordított székre. Az egyik széken a két térde, a vele szembeni széken pedig a két támasztó karja helyezkedett el.
A rattan pálcát mindig is utálta, és a 25 ütés alatt nem egyszer rá kellett parancsolni, hogy homorítsa a hátát és kapaszkodjon biztonságosan, sőt egy alkalommal, majdnem felállt a székről, amikor a Mistress erélyes hangjával ráripakodott, hogy azonnal térdeljen vissza! Hallotta, ahogy a nevelője megszidja, hogy nemcsak akkor kell kemény legénynek lennie, amikor elmulasztja a dolgait megcsinálni, de a következményeket is férfiasan állnia kell! Alig bírta ki ezt a sorozatot könnyen nélkül.
A cane, a nádpálca, az egyik legfélelmetesebb fenyítő eszköz, és ez abból is egy igen erős, senior méret volt, mintegy 11-12 mm vastagságú. A bőr székről letérdelve a földre, igencsak kellemetlen, pucsító helyzetbe hozta a hátsóját, amely nemcsak megalázó volt a számára, de különösen fájdalmas is, hiszen a bőre teljesen megfeszült a suhogó ütések alatt.
Itt törött el igazán a mécses. Eljött a pillanat, amikor odalett Viktor minden maradék büszkesége, sőt még a számolása is eltorzult a feltörő zokogása alatt. A Mistress azonban kegyetlenül kimérte, ami járt!
A lovaglópálcával már a sarokban kapott, bokafogás mellett. Ez tette fel a pontot az i-re. Eddigre már csak hallkan sírdogált, de azt megállás nélkül. Arcát összemaszatolták a könnyek, torka kiszáradt, amikor végre meghallotta a nevelője hangját, hogy térdeljen vissza a sarokba, majd utána dobja ki az utolsó, kilencedik dobozt is, és végül térdeljen a kanapé elő, szemben a fenyítő kéz gazdájával!
Viktor soha nem érzett még ilyen fájdalmat! Egyszerre élte meg a megszégyenülés, a fájdalom, a könnyek és magával szemben érzett harag egyvelegét, amely eljuttatta őt a töréspontig, amikor is szipogva ott térdelt a mestere előtt.
- Fogsz-e még rendetlenséget tartani az autódban és energiaitallal mérgezni magad valaha is, Viktorom?
- Nem, soha! Esküszöm! És ezerszer is bocsánatot kérek... - hangzott a könnyfátyolon át érkező, őszinte válasz.
- Megbocsátok neked, de soha többé ne forduljon elő! Na, gyere és ölelj meg, azt a hétszázát neki! És remélem, legalább fél évig, nem kell majd fenyítő fegyelmezésben részesítenem téged! És tudd, hogy azt viszont nagyra becsülöm benned, hogy őszinte voltál velem és vállaltad a hibádért a felelősséget! - ezzel elővette és megmutatta neki a lefényképezett autóját.
Viktor könnyes szemmel ölelte a Mistress-t és egyszerre érzett hálát és megkönnyebbülést, hogy megtanulhatta a leckét, ami érte, róla, az ő jobbá válásáról szólt.
- Legközelebb elbeszélgetünk egy kicsit a dohányzási szokásaidról is! - suttogta a fülébe a Mistress, miközben szorosan ölelte magához a reszkető fiút, majd egy szerető, anyai puszit adott a feje búbjára.
- Most menj és szedd rendbe magad a fürdőszobában, majd gyere és ellátjuk a sebeket a hátsódon!


ADULT CONTENT

Felnőtt tartalom!


Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek kiskorúakra káros hatással lehetnek.
Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!