Büntetés a BMW-ben

SMS-ezés életre szóló leckéje!
Viktor vegyes érzésekkel készült a Mistresshez, aki ismét váratlanul magához rendelte őt. Tudta jól, hogy a rendkívüli találkozók sosem történnek véletlenül, és ahányszor eddig sor került rá, mindig nagyon kemény büntetéssel és fenyítéssel végződtek.
Havonta találkoztak a Mistress otthonában vagy valamelyik kedvenc hoteljében, ahol a számonkérések, nevelések zajlottak. Minden szeánsz után jókat beszélgettek, teázgattak és megbeszélték egymással az előző havi teljesítményt és a következő hónapra eső elvárásokat. Szigorú, mégis szeretettel történő beszélgetések és nevelő célzatú fenyítések zajlottak ezen alkalmakkor.
Viktor azonban tudta, hogyha azonnal mennie kell a Mistresshez, - vagy ő jelentkezik váratlanul nála-, az komoly, büntető szeánszot jelent, amire pár hónapja éppen az irodája miatti rendetlenség kapcsán került sor. Összerezzent, ahányszor csak arra a napra gondolt, amikor a kegyetlen fenyítésben részesült. Azóta patyolat rend honol mind az irodájában, mind az autójában.
Most annyit mondott a Mistress, hogy a kocsijával menjen érte pontosan éjfélre és, hogy hosszú útra mennek az autóval, együtt. Viktornak, - mivel nem mert kérdéseket feltenni a telefonban,- fogalma sem volt arról, hogy hová mennek, miért és hogy mi az oka annak, hogy közösen teszik meg ezt az utat. A Mistress korábban sosem kért tőle szívességet, és ok nélkül nem rendelte még magához Viktort egyetlen alkalommal sem.
Kicsit aggódva tekintett körbe az autójában, hogy vajon a rend tökéletes-e, nincs-e valahol leejtett papírszemét, de elégedetten állapította meg, hogy a műszerfal is ragyog a tisztaságtól, a csomagtartóba pedig csak a két karton frissen vásárolt ásványvíz volt betéve. A BMW olyan tiszta volt, mint újkorában.
Viktor leállította a BMW motorját a nevelője háza előtt és csendben várakozott. Hamarosan nyílt a ház kapuja és a Mistress egy nagyméretű utazótáskával a kezében lépett ki rajta. Ez nem túl sok jóval kecsegtetett.
A táskát Viktor betette a csomagtartóba, majd előzékenyen kinyitotta az anyós ülés ajtaját a Mistress előtt, aki miután helyet foglalt bemondta a 240 km-re lévő úticélt.
Az első kilométereket néma csendben tették meg. Viktor ezeket a csendeket nagyon gyűlölte, és alig várta, hogy megtudja végre, minek köszönheti majd az elszámoltatást. Bár a szíve mélyén volt egy erős sejtése...
Az éjszaka csendjében alig volt forgalom az autópályán. Mióta elindultak csak két autót előztek meg, bár Viktor kínosan ügyelt arra, hogy betartsa a 130 km-es sebességhatárt. Attól ugyanis jogosan tartott, hogy jobbról érkezik egy-két váratlan füles, ha vét a szabályok ellen. Az igazság az volt, hogy Viktor általában biztonságosan közlekedett. A biztonsági övét mindig bekapcsolta, és a sebességhatárokat sem igen lépte túl. Volt viszont valami, amiről hónapok óta elő-elő jött a szó, mégsem tudott változtatni rajta, még a Mistress határozott kérése és utasítása ellenére sem.
Ez az kényes téma pedig a vezetés közbeni SMS-ezés volt.
Viktor tisztában volt az SMS olvasás és írás vezetésre gyakorolt veszélyeivel, és meg is fogadta már ezerszer magának, hogy nem fog rájuk odafigyelni, sem akkor, ha érkeznek, de legfőképpen választ nem ír majd rájuk, miközben a volán mögött ül. Amikor megkapta a magáét érte a Mistresstől, mindig megígérte, hogy a következő hónapban véglag felhagy ezzel a kamikázé akcióval, és mindig félreáll majd az úton, ha nem bírná ki az üzenetek tartalmának a megismerését addig, amíg el nem éri végső úticélját. De aztán, minden héten volt egy-két üzenet, ami becsúszott, aminek nem bírt ellenállni. Olyan fontos üzenetek voltak ezek, amikre egyszerűen muszáj volt reflektálnia... Legalábbis ő így érezte. Aztán persze jött a lelkiismeret furdalás, hiszen a szíve mélyén jól tudta, hogy ez veszélyes és, hogy ezt nem szabadna megtennie. A nevelője mindig keményen büntette őt, ahányszor csak veszélybe hozta önmagát vagy másokat. Jó párszor kapott már a fenekére korábban az SMS-ek miatt is.
- Kérdezhetek valamit? - kezdte gyámoltalan hangon Viktor.
- Parancsolj! - felelte a Mistress.
- Azért vagyunk most itt, mert valamit elkövettem, Mistress?
- Mondhatjuk így is! Szerinted miért vagyunk most itt? Milyen leckét szeretnék megtanítani neked ma?
- Azt hiszem, valamit, ami az autómmal vagy a vezetésemmel kapcsolatos...
- Hm. Igen, van egy megoldatlan problémánk a vezetéseddel kapcsolatban, amely utasításomat hétről-hétre, hónapról hónapról megszeged. És ez így nem mehet tovább! Ugye tudod, hogy mi az, Viktor?
- A vezetés közbeni SMS-ezésem, ha jól sejtem, Asszonyom! - sóhajtotta a fiú.
- Igen! - bólintott a nevelőnő. - Pontosan! Ma adok egy esélyt neked arra, hogy megtanuld a leckét egy életre! Állj meg az első pihenőhelynél! A következő 20 kilométert szótlanul tették meg. Viktor fejében zakatoltak a gondolatok, és a késő éjszakai vezetés ellenére friss és éber volt. Tudta, hogy valamilyen oka lehetett annak is, hogy éppen éjjel kellett levezetnie a hosszú utat, de elképzelni sem tudta, hogy vajon miért.
Begurultak az első pihenőhöz. A pihenő az éjszaka csendjében kihalt és sötét volt. Csak néhány távolban elsuhanó autó lámpájának a fénye látszódott.
- Az internet szerint négy pihenő lesz az úticélunkig, Fiam! Nem állunk meg benzinkúton, mert nem vágyunk társaságra. Minden pihenőben meg foglak büntetni, mégpedig alaposan. Ez az első állomás. Vedd ki a sporttáskámat a csomagtartóból és hozd ide!
- Igenis, Asszonyom!
- Viktor, hányszor kértelek szép szóval, majd fenyítettelek érte és utasítottalak arra, hogy vezetés közben ne használd a telefonodat, max kihangosított beszélgetésekre? Megbeszéltük-e jópárszor, hogy semmilyen körülmények között nincs SMS olvasás, válaszadás vagy internetés?
- Legalább négyszer, Mistress! És igen, megbeszéltük. És igaza van. Megértettem és tisztában vagyok a veszélyekkel. Tudom jól, ahogy elmagyarázta, hogy egy átlagos üzenet elolvasása mintegy 5 másodpercet vesz igénybe, ami 90 km-res sebesség mellett is egy focipályányi vakfolt. Megértettem azt is, hogy az ütközések, balesetek 1-3 másodperc alatt következnek be. Mégis, amikor csipog a telefonom, késztetést érzek arra, hogy megnézzem, és ha úgy ítélem meg, hogy fontos, meg is válaszolom. Tudom, hogy hibát követek el. Sajnálom!
- Az élet védelmének a megszegésére nincs mentség, sem indok. Kötelességed megtenni mindent a biztonságodért, és nincs olyan, hogy az életednél bármi más fontosabb lehet! A szeretteid számára te vagy az egyetlen, ami számít, téged akarnak, - akarunk - épségben és biztonságban tudni, minden más várhat a legközelebbi pihenőig! Remélem, ezt ma megtanulod egy életre! Feküdj fel a motorháztetőre!
Viktor felhasalt a még meleg motorháztetőre és kicsit aggódva tekintett körbe. Az autók azonban távol tőle, az autópályán haladtak, ott is csak hébe-hóba ment el egy -egy közülük. Kezdte érteni, hogy a Mistress miért is éjfélre szervezte a hosszú utazást. Ezen az autópályán szinte sosem volt forgalom.
A Mistress kezében egy Glasgow-style heavy tawse, azaz Glasgow stílusú nehéz skótszíj volt, kétágú.
Az első 36 ütés Viktor alsónadrágján csattant, majd a Mistress a combjáig tolta le az alsót. Számolnia kellett minden ütést, amelyek úgy tűntek Viktor számára, mintha fokozott erősséggel következnének. Valószínűleg nem is tévedett ebben, hiszen jól ismerte a Mistress technikáját. Összeszorította a fogát és fegyelmezetten számolt. A pucér fenekére érkező újabb 36 ütés már kezdte kikezdeni Viktor önbecsülését. Időnként elhagyta a száját egy-egy sóhaj, vagy "Istenem" kifejezés, de a könnyek még várattak magára. Viktor dacolt a Mistressel.
Összesen 72, azaz 6 x 12 ütés csattant Viktor hátsóján.
A következő harminc kilométert csendben tették meg. Viktor mérges volt, mert úgy érezte, hogy túl erős ez a büntetés ahhoz képest, hogy alig egy-két alkalommal szegi meg hetente a megbeszélteket. A Mistress érezte a fiú lázadását, ezért rákérdezett, hogy mit érez most.
- Azt, hogy nem tehetek erről az egészről, Mistress! És így igazságtalannak érzem a büntetést. Ezek az SMS-ek tényleg fontosak, csak azokra reagálok. Ha nem olvasom el az SMS-eket vezetés közben, akkor nem tudom, hogy ki írt és mit akar, és sokszor ezek az üzenetek nem tűrnek halasztást. Azonnal válaszolnom kell rájuk.
- Mert különben mi történik, ha nem válaszolsz?
- Lehet, hogy megharagszik valamelyik fontos ügyfelem vagy a főnököm vagy a feleségem akad ki, hogy miért nem válaszolok.
- Értem! Közben figyeld a következő pihenőhelyet és állj félre!
A pihenőből épp egy autó kanyarodott ki, amikor Viktor leállította a motort. Belül még mindig dühös volt, bár egy hang a szíve mélyén kezdte azt sugallni, hogy nincs igaza, és ez a harag egyre inkább szelídebb düh-vé, szégyenérzetté és kétségbeeséssé alakult át benne. A szíve hangosan kalapált, miközben a Mistress utasításait várta.
- Tudod, Fiam, a Mistressek legfontosabb feladata, hogy ügyeljenek a rendre, fegyelemre, tisztaságra, becsületességre, hasznosságra, szorgalomra, egészséges életmódra és arra, hogy ne kerüljetek veszélybe! Sem közvetett, sem közvetlen életveszélybe, de még olyan magatartást sem engedélyezünk, amely másokat veszélyeztet! Mindennél fontosabb az egészségünk és az életünk, valamint azok élete is, akiket egy szabálytalan autós veszélyeztet. Az utakon nem csak magunkért és szeretteinkért, hanem másokért is felelősek vagyunk. Most gondolj bele abba, hogy amikor súlyos vagy halálos baleset történik, akkor a mentők, vagy a rendőrség értesíti ki a hozzátartozót! Ne a saját szemszögedből, hanem a hozzátartozó szemszögéből gondold végig az egészet!
A kiértesítő, szomorú kötelességének eleget téve udvariasan és kegyelettel közli a hírt. De ha jobban belegondolunk, akkor a következőt hallhatjuk lelki füleinkkel:

"Az Ön édesapja, édesanyja, férje, felesége, gyermeke közlekedési balesetben életét vesztette, (esetleg "ártatlanok" halálát is okozta), mert...
  • két perccel korábban akart hazaérni, és áthajtott a kereszteződésen, amikor piros volt a lámpa,
  • sietett a közértbe, és idegesítette az előtte haladó, aki bár a megengedett sebességnél gyorsabban haladt, de ő még gyorsabb akart lenni,
  • mobiltelefonon beszélt a barátjával arról, hogy mekkora halat is fogtak,
  • nem bírta ki hazáig és a kocsmában megivott két sört és két felest,
  • a mobiltelefonján épp az Ön sms-ére válaszolt, miközben elvesztette az uralmát a gépjárműje felett és a többi."

Emberi jellemvonás, hogy minden sofőr azt hiszi magáról, hogy ő jól vezet. Ez lehet, hogy így is van, csak éppen azt felejtjük el, hogy nem az a jó vezető, aki nem követ el hibát, hanem az, aki ki tudja védeni mások vagy a környezete által előidézett váratlan eseményt is. Gondolj bele abba is Viktor, hogy milyen teherként nehezedik annak lelkére ártatlanok élete, illetve nyomorékká válása, aki a fent sorolt okokból balesetet okoz, és miközben esetleg saját maga nem, vagy csak alig sérül meg, akivel ütközött, az már nem tér haza.
A legtöbb halálos balesetnek ilyen "jelentéktelen" és banális okai vannak. A stressz, az időjárás, és még számtalan dolog befolyásolja lelki állapotunkat, ez által figyelmünket.
Rengetegen váltak már lelkileg nyomorékká, depresszióssá, alkoholistává, mert egy pillanatnyi rossz döntésük következtében ártatlan emberek haltak meg, vagy váltak mozgássérültté. Neked egy felelőtlen döntésed, cselekedeted miatt ne kelljen özvegyek, elárvult gyermekek, gyermek nélkül maradt szülők szemébe nézned, ne kelljen keresned a bocsánatkérő szavakat sem feléjük, sem valaki felé, aki megnyomorodva fekszik egy kórházi ágyon! Ezt szeretném, hogy megértsd végre! Ezért vagyunk ma itt! Na, szállj ki az autóból, és gyere, feküdj az ölembe, a hátsó üléssoron! Vedd le a nadrágodat is!
- Igenis, Mistress! Megértettem és nagyon sajnálom, hogy megint csalódást okoztam! Teljesen igaza van ebben is! - felelte a fiú szomorúan. Az autó első üléseit előrébb tolta, majd fölhasalt a nevelő ölébe. A kezeit maga előtt kinyújtotta az ülésen, míg a lábai kilógtak az autó oldalán. Viktor kényelmetlenül érezte magát a szűk térben, de attól még jobban megijedt, amit a Mistress kezében látott.
Az előbb hallott mondatok amúgy is felkavarták, hiszen vizuális típus volt és elképzelte, ahogy a szeretteit értesítik a haláláról illetve, hogy mások tragédiája következtében kell szembesülnie a hozzátartozókkal, sérültekkel. Ez nagyon szíven ütötte.
A Mistress nem kímélte Viktort. Összesen kétszáz alkalommal csapott le a hajkefével a meztelen fenekére, egészen addig, amíg Viktort már az erős kezeivel kellett leszorítania derékban, a lábait pedig ollóba fogva ragadta magához, hogy ne tudjon ficánkolni. Viktor keservesen zokogott a záporozó ütések alatt. Úgy érezte, sosem lesz vége a fájdalomnak, a szégyennek, és a leckének, amit ez úttal éjnek idején, kietlen pusztaságban, egy útszéli pihenőhelyen, a saját autójában kell megtanulnia.
Végül a csapások abbamaradtak és a Mistress utasította, hogy vegye fel az alsónadrágját és üljön vissza a vezetőüléshez!
A feneke lángolt a fájdalomtól, miközben visszaült a volánhoz. Még mindig szipogott és a kézfejével a szemét törölgette, amikor a Mistress egy papírzsebkendőt nyújtott felé.
- Az élet nem játék, Viktor! Ezt ma megtanulod. Te pedig nem játszhatod Istent, mert nem vagy sem halhatatlan, sem mindenható! Az én szavaim pedig szentek és sérthetetlenek a számodra, az utasításaimat nem veheted félvállról!
- Ígérem, Mistress, úgy lesz! Higyje el, megtanultam a leckét és soha többet nem fogok SMS-t olvasni, küldeni vagy netezni vezetés közben! Esküszöm! Bocsásson meg, kérem...
- Méltányolom az igyekezetedet, Fiatalember, de mindezt sokkal előbb kellett volna! A büntetésedet kiosztom, és utána megbocsájtok majd neked! Még két pihenőhelyünk van az úticélunkig, így összpontosíts a következőre és szó nélkül kanyarodj le, ha meglátod majd!
Viktor elkeseredetten bólintott.
- Tudod, Lelkem, ha vezetés közben SMS-ezünk vagy chatelünk, hatszor nagyobb esélyünk van a balesetre, mint ha ittasan ülnénk a volán mögé! A mai mobilfüggő világban egyszerűen tudatosítanod kell magadban azt, hogy amikor vezetsz, nem használod a telefonodat! Mindenki kibírja - te is, és az ügyfeleid, de még a főnököd és a feleséged is,- hogy út közben nem vele foglalkozol. Ha pedig annyira fontos az az üzenetet, hívjanak fel, hiszen a telefonálást kihangosítóval biztonságosan megoldhatod!
- Rendben, Asszonyom! Így fogok tenni. Minden fontos személyt értesítek majd arról, hogy vezetés közben ne számítson tőlem üzenet fogadásra vagy válaszra. Meg tud bocsátani nekem, ha ezt megfogadom? Nagyon fáj a hátsóm. Ígérem, hogy jó leszek ezután és mindent megteszek, csak ne büntessen tovább!
- Ó, Viktor! Tudod jól, hogy nálam nincs alku! Ki mint vet, úgy arat! Nem azért, mert szeretem, ha megbüntethetlek és fájdalmat okozok neked, hanem azért, mert ez szolgálja a te érdekeidet! Ismered, hogy még a Biblia is igen világosan tanítja a testi fenyítés szükségességét, többek között a Példabeszédek könyvében: "Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti" (13,24). Mivel fontos vagy nekem, gondoskodok arról, hogy egy életre megtanuld a leckét, az SMS-ezés veszélyeiről! Na, meg is érkeztünk közben! Az anyósülés becsukott ajtaján, engedd le teljesen az ablakot, kérlek! Szeretném, ha azon hajolnál be kívülről úgy, hogy a kezeidre támaszkodsz belül, miközben a feneked kint marad. Ez így jó célpont lesz nekem a következő fenyítéshez.
Viktor érezte, hogy a Mistress letolja az alsónadrágját a térdéig és közben óvatosan kitapogatja az előző fenekelés hurkáit, bőrkeményedéseit.
- Tudom, hogy ez most nagyon kemény, mondhatni brutális fenyítés, Viktor! De ahogy, mondtam, az életeddel nem játszunk soha, semmilyen körülmények között! Nyírfa virgáccsal fogsz most kapni, de ha szépen és jól viselkedsz a fenyítés közben, akkor csak két tucatot kapsz! Készen állsz?
- Igen, azt hiszem... - felelte elfúló hangon a fiú.
A virgács suhogása és csattogása minden alkalommal nyögést, sóhajt váltott ki Viktorból, ahányszor a köteg megmarta és felsértette a bőrét. Iszonyatos fájdalmat érzett. A csapások a teljes fenekét beterítették, egészen a combjáig, hiszen néhány ütést egyenesen az érzékeny combhajlatára mért ki a nevelő.
- Kérem, Mistress, bocsásson meg! Soha többet nem fogom a mobilomat kézbe venni vezetés közben! Nincs több SMS olvasás, sem írás, sem chatelés, netezés... Ne haragudjon, kérem! - próbálkozott Viktor enyhíteni a kínjain.
- Még 12, fiam! Vegyél egy nagy levegőt, gyerünk! Nincs alku, sem hiszti!
A virgács darabjai repkedtek szanaszéjjel, ahogy a Mistress fenekelte Viktort. Az egész köteg egyre rövidebb lett, miközben a fiú hátsóján, a felhorzsolt bőrcsíkok mellett, megjelentek az apró, gombostűfejnyi vércseppek is. Megannyi vérző tűszúrás rajzolódott ki az autó halvány fényénél, amikor a Mistress kimérte a 24 ütést és abbahagyta a fenyítést.
A távolban elhúzott egy autó, a pirkadat fényei pedig megjelentek az égen. A Mistress elővett egy alkoholos fertőtlenítő spray-t, amivel befújta Viktor fenekét, majd letörölte a vérző cseppeket róla. A fiú felszisszent a csípő fájdalomtól és az érintéstől.
- Felkelhetsz és felhúzhatod a boxeralsódat! Az utolsó pihenőig lesz időd újragondolni azt, hogy az elmúlt három hónapban vajon miért nem tartottad be a megbeszélteket az SMS-ezéssel kapcsolatban és, hogy vajon másképp cselekszel-e majd a mai naptól?
- Már most is tudom erre a választ, Mistress! Soha többé nem fogok...
Az előbb már úgy kellett kisegíteni Viktort az anyósülés ablakából és amíg átment a BMW kormányáig, folyamatosan nyelte a könnyeit. Néha megrázkódott a teste a zokogástól, és fogalma sem volt, hogyan üljön le úgy, hogy ne fokozza a fájdalmait. Végül muszáj volt megtennie, hogy haladni tudjanak tovább. Sokáig fészkelődött, amíg végre megtalálta a pózt, amelyben lehet fél fenékkel is ülni a vezetőülésben.
Rettenetesen szégyellte már magát, és tudta, hogy nagy hülyeség volt, hogy az előző hetekben, hónapokban nem hallgatott a jó szóra. Annyira fájt már a feneke, hogy bármire hajlandó lett volna, csak megússza a következő fegyelmezést. Azt is tudta azonban, hogy ezzel nem érdemes próbálkoznia a nevelőjénél...
Viktor örökre megbánta, hogy megszegte az utasításokat és magába roskadva, odaadóan rótta a kilométereket, majd amikor meglátta a célállomástól alig pár tíz kilométerre lévő utolsó pihenőhelyüket, zokszó nélkül bekanyarodott és leállította a motort. A pihenő kihalt volt, ahogy az autópálya is. Hajnalodott.
- Mivel ennek az autónak te vagy a vezetője, így te vagy a felelős is azért, ami abban történik, amikor benne ülsz! - kezdte a Mistress. - Ugyanúgy a döntéseidért is neked kell felelned, legyenek azok jók vagy rosszak, te vagy a sorsod alakítója, Viktor! A vezetés közbeni internetezési és SMS-ezési szokásaid is csak kizárólag rajtad állnak. Vezetőként végül a saját vezetőüléseden fenekellek el, ott, ahol elkövetted eddig a vétkeket! A kocsi oldalán, az ajtód előtti karosszériáról éppen fel tudsz térdelni és a könyöködre támaszkodva ráhajolni az ülésedre! Tedd meg ezt úgy, hogy közben teljesen nyisd ki az ajtót, hogy legyen lendületem és helyem a pálca megfelelő használatához! Most egy tucattal sózok a hátsódra, de ugye tudod, hogy ha újra előfordulna ez a vétek, akkor legalább a tízszeresével kellene szembenézned! Fogsz-e erre okot adni nekem a jövőben?
- Nem, nem, tényleg, megígérem! Soha többet! Megtanultam ma a leckét egy életre! Higyjen nekem, Asszonyom!
- Rendben! Remélem is! Még egyszer elismétlem tehát, hogy vezetés közben nem írunk és nem is olvasunk üzenetet, helyette kihangosítóval telefonálunk, az ugyanis nem vonja el a figyelmedet az útról. Ha mindenképpen - csakis indokoltan - írni szeretnél néha, arra pedig ma már számos beszédfelismerő, diktálásra és felolvasásra képes mobilapplikáció áll rendelkezésedre, amely a beszédet szöveggé alakítja, vagy automatikus üzenettel válaszol a beérkezettekre. De hasznos lehet a vezetés idejére bekapcsolni az automata válaszüzenetet is, hogy tudják, nem vagy elérhető. A szövegblokkoló alkalmazás is jó választás lehetett volna korábban, hiszen az egy bizonyos sebesség felett nem enged üzenetet írni, - de most már azt szeretném, ha te erről teljesen leszoknál. Szóval létezik egy sor bölcs választás is, amit a hozzád hasonló intelligens és szófogadó fiatalembereknek ismerniük kell!
A pálca suhintásai érdekes és jellegzetes nyomokat rajzoltak ki, Viktor agyonkaristolt és érzékeny hátsóján. A sírás mellett, jajgatás is hallatszott, és kb. a hatodik ütésnél már úgy remegett a fiú feneke, mint a kocsonya. Hamarosan az egész teste egy nagy rázkódásból és fájdalomból állt. Viktor megadta magát a sorsának. Az ütések végeztével áthasalt az anyósülésre és hangosan zokogott. Szinte önkívületi állapotban volt.
A Mistress ekkor átment az autó másik oldalára és lekuporodott a fájdalomtól meggyötört fiú mellé.
- Jól van, Viktor, megbocsátottam neked! Megígéred, hogy soha többet nem lesz SMS olvasás, írás vagy netezés vezetés közben?
- Igen, - bólintott halkan Viktor. - Soha többet..
- Na gyere, akkor szedd össze magad még erre a húsz kilométerre, hogy eljussunk a hotelig, ahol alszol egyet és ha felébredtél, elindulhatunk majd hazafelé!


ADULT CONTENT

Felnőtt tartalom!


Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek kiskorúakra káros hatással lehetnek.
Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!