Rend a lelke mindennek

Amikor a szép szó már nem használ, jön a virgács és a tawse.
A találkozóra egy késő esti, hétköznapi időpontban került sor. A látogatás nem volt véletlen, sőt, valójában nagyon is tudatosan zajlott, hiszen a Mistress hónapok óta nem tudta rávenni Viktort arra, hogy a munkahelyén és az autójában rendet tartson maga körül. A heti jelentésekben már egy ideje ezt olvasta, hogy "a rend hagy némi kívánni valót maga után", így úgy döntött, hogy ma utánajár ezeknek a dolgoknak és megnézi, hogy mi az igazság. Mivel aznap amúgy is találkoztak volna, így üzent a fiúnak, hogy ne induljon el hozzá, hanem maga szeretné őt meglátogatni az irodájában egy fél óra múlva. Viktor le volt taglózva ettől a fordulattól. Attól nem félt, hogy bárki megláthatja őket, hiszen már rég hazament mindenki az irodaházból, amelyet kulcsra tudott zárni, de valami azt súgta neki, hogy erre ma mindenképp sort is kell kerítenie, mert vélhetően életében először, a saját irodájában lesz megbüntetve. Főleg, hogy ismerte a Mistress elvárásait a renddel kapcsolatban, és jól tudta, hogy olyan messze van ez a látvány most attól, mint Makó Jeruzsálemtől... Ennek ellenére nem tudta magát rávenni, hogy pakolni kezdjen.
A Mistress legutóbb féléve járt Viktor irodájában és akkor egy alapos fenekelést követően puccparádéba is került a helyiség. (bár a szeánsz aznap este a Mistress lakásán zajlott) Pár hónapig tartott is a rend állítólag, de most elképzelni sem tudta, hogy mi vár rá.
Szerette ezt a Duna - parti impozáns irodaházat a sok-sok üvegfelülettel, amelyben naplementekor visszatükröződtek a mesés fények. A kilátás is pazar volt. Pont olyan, amilyen egy nívós pénzintézet irodaközpontjához illik.
A parkolóban odasétált Viktor fekete BMW-jéhez, amelyről már messziről lerítt, hogy napok óta nem lett lemosva. Bekukkantott az ablakon és ráncolni kezdte a homlokát. Igaz ugyan, hogy most már nyoma sem volt az üres Monsterses dobozoknak, sem Lucky Strike-ot nem látott, de egyéb holmik, ruhák, papírzacskók azért szanaszét hevertek az autóban.
Nem is értette, hogy Viktornak miért okozott ekkora nehézséget az autójának a rendben tartása.
Az épület aljában várta őt a fiú, aki menten elszégyellte magát, amikor meglátta, hogy a nevelője az autója mellől érkezik a főbejárathoz.
- Hát igen, - gondolta magában, - van annak már néhány hete, hogy utoljára lemosattam a kocsit és a szemetet sem dobtam ki belőle már vagy három napja. Ezért sem fogok dícséretet kapni!
A fehér plasztikkártyával beengedte a Mistresst, majd a lifthez kísérte, hogy feljussanak a 11. emeleten lévő luxus irodahelységébe. Út közben kínosan hallgattak, mindketten a saját gondolataikkal voltak elfoglalva. Viktor azon elmélkedett, hogy érdemes-e bármilyen magyarázattal előállnia az irodájában uralkodó kaotikus állapotok miatt vagy inkább jobban teszi, ha megadóan elfogadja a Mistress szidalmait és a büntetést, ha arra kerülne a sor. Márpedig vélhetően arra fog, hiszen ennél sokkal kisebb vétségekért is vállalnia kellett a következményeket. Egyelőre nem tudta, mi tévő legyen!
A Mistress azon gondolkodott, hogy Viktortól megvonja-e újra az autója használatát vagy sem, illetve, hogy milyen egyéb privilégiumoktól fossza meg őt, a fizikai büntetés mellett, hogy végre megtanulja a rend és a tisztaság fontosságát!
Annyit tudott Viktor elmondásából, hogy hetente kétszer takarító személyzet kapott kulcsot az irodához, és kivitték a szemetet, felporszívóztak nála, de ennél többet nem engedett elvégezni nekik, hiszen az ügyfelek anyagai és az ingatlanokkal, befektetésekkel, a tőzsdével kapcsolatos papírok heverték mindenfelé, amik igencsak fontosak voltak a számára. Legutóbb, amikor fél éve itt járt a fiúnál, vásároltatott vele egy rakás iratrendező papucsot, dossziét, gyűrűsmappát és az anyagokat rendszereztette. Úgy sejtette azonban a heti jelentések alapján, hogy ez a része bizonyosan elmaradt a szortírozásnak. Na, majd most hamarosan kiderül!
Viktor tágra nyitotta a Mistress előtt a modern iroda, belülről párnázott, masszív ajtaját, majd miután beléptek mindketten, becsukta azt. Egyelőre nem zárta be a kulccsal, nehogy a falra fesse vele az ördögöt, mindenesetre a kulcsot a zár belső felében helyezte el.
A Mistress néhány percig még hallgatott. Tett egy sétát a tágas irodában, így odament a fantasztikus panorámát nyújtó ablakig, majd körbejárta a 3:2:1-es fekete bőr kanapét és a dohányzó asztalt. Elhaladt a nyitott polcokat és a gardróbot is tartalmazó szekrénysor előtt, elidőzött kicsit a fogasnál és a beépített mini konyha részen, majd megállt Viktor tekintélyt sugalló, sötét mahagóni íróasztalánál. Néhány másodperc múlva ezt mondta:
- Atya, Úristen, Viktor! Ezt a rendetlenséget, hogy a csudába sikerült összehoznod? Nem szégyelled magad?
- Nem vagyok rá büszke, Asszonyom! - felelte a fiú. - Tudtam, hogy csalódott lesz, ha idejön! Nem is akarok magyarázkodni, hogy elfoglalt voltam, na meg elém rakott egy csomó váratlan munkát a főnököm vagy ilyesmik, mert tudom, hogy csak kifogások lennének...
- Miért, nem azok?
- De igen... - motyogta zavartan Viktor.
- Kezdjük a papírhalmazzal az asztalodon! - parancsolta a nevelő. - Fogj egy szemetes zsákot, és két üres iratrendező tálcát! Emlékszel még, hogy szelektáljuk a papírokat?
- Igen, mindent csak egyszer fogunk meg... A három lehetőség közül eldöntjük, hogy hová kerül.
- Mi az a három lehetőség?
- Egy a kuka, ha nincs rá többet szükség, kettő, ha tovább delegálom valakinek, akinek ráírtam a teendőket a jobb felső sarkába, három, ha iktatnom kell a mappájába. Csinálom is, Mistress...
A papírhalmaz jelentős része a kukában végezte, párat Viktor a delegálandók közé tett és összesen három új mappát helyezett az iratrendezőbe, rajtuk a post it-tel, hogy mi dolga is lesz velük a közeljövőben. Az íróasztal egész rendezetten nézett már ki, csak a felhalmozott, kiszáradt kávésbögrék, fornettis zacskók, rágógumi csomagok, hétvégi mozijegyek, egy félig elnassolt csokoládé, egy szakmai újság, két bélyegző, néhány formanyomtatvány és pár kiszórt gémkapocs hevertek rajta. A Mistress jelentőségteli fejbiccentésére azok is pillanatok alatt a helyükre vagy a szemétbe, mosogatóba kerültek, majd Viktor egy nedves mosogatószivaccsal letörölte az asztalát.
- Innentől fogva Viktor, a ,,clean desk policy", azaz a ,,tiszta asztal" szabályát kell követned! Napi tíz perc ráfordítás, mielőtt hazamész és évente mintegy 3-4 hét munkaidőt spórolsz magadnak azzal, hogy nem kell anyagokat keresgélned, csökken az elveszett ügyek száma és javulnak a határidős munkáid, ráadásul a magadról alkotott kép sem egy trehány üzletágvezetőre utal majd. Az asztalon semmilyen személyes dolog nem maradhat elől, csak a laptopod és a 3 tálcát tartalmazó iratrendező, az írószertartóval. Minden egyéb dolgot a kulccsal zárható fiókokban tárolj! Addig azonban egyetlen napon sincs hazamenetel, amíg így nem néz ki az asztalod és hozzátenném, hogy nem a szomszédos polcos szekrényen landolnak majd az innen elpakolt dolgok, hanem a helyükön! Ez így világos, fiam?
- Igen, Mistress! Úgy lesz! - felelte Viktor.
- Na akkor nyomás, zárd be az ajtót belülről és gyere ide, állj meg az asztalod mellett!
Mire Viktor megfordult, hogy visszatérjen az asztalához azt látta, hogy a Mistress a kezében egy hosszú, három ágú Lochgelly típusú tawse-t (skót szíjat) tartott, a dohányzó asztalán pedig egy félelmetes nyírfa virgácsköteg foglalt helyet.
- Ez az itiner Viktor, - folytatta szigorúan a nevelőnő, - innentől kezdve, ha bármikor bejövök ebbe a szobába, a munkaidőd végén, ez a látvány kell, hogy fogadjon, mármint ami az asztalodat illeti, hiszen az irodád még most is nagyon rendetlen állapotban van! Térdelj fel a székedre, ahonnan hajolj arccal az íróasztalod lapjára és támaszkodj a könyöködre! Ne felejtsd el előtte lefékezni a guruló kerekeket! Minden ütést hangosan kell számolnod, majd a végén megköszönni a büntetésedet! A tawse most a rend őreként működik az irodádban és egy-egy tucatot sózok vele rád a nadrágodra, majd az alsódra. végül a pucér hátsódra is.
Az első sorozatnál Viktor hősiesen tűrte a csapásokat, pedig a Mistress nem óvatoskodott az ütések erejénél. A fiú zokszó nélkül számolta a 12-t. A második sorozatnál már nyögések és sóhajok is elhagyták a száját, de az igazi tüzes vas, csípő érzését akkor tapasztalta meg, amikor a ruhátlan fenekére záporoztak az intenzív szúró érzést kiváltó ütések. Úgy érezte, hogy a teljes feneke lángba borult, e mellett különösen kegyetlen érzés volt az, hogy a saját íróasztalán kellett elszenvednie mindezt. Érezte, hogy a könnycseppek felgyülemlenek a szeme sarkában, de egyelőre még tartotta magát.
- Köszönöm a megérdemelt büntetésem, amit az íróasztalom hanyagsága miatt kaptam. Ígérem, többet ilyen nem fordul elő! - felelte Viktor, miután a Mistress engedélyt adott neki arra, hogy felkeljen a pozícióból.
- Folytasd a takarítást! Minden koszos edény kerüljön a mosogatóba, majd mosd is el őket! A kanapé és a dohányzó asztal is olyan legyen, mint újkorában! Semmilyen ruhadarabnak, papírcetlinek, névjegynek, golyóstollnak, vizes pohárnak nincs ott a helye! Aztán a polcok következnek, ahol a könyveid és a kartonjaid is szanaszét vannak, amiket helyre kell hoznod! A virágokat locsold meg, a ruháidat tedd a zárt szekrénybe, az esernyőt az esernyőtartóba, és minden szemetet a szemetesbe! Végül a portörlés, porszívózás következzen! Fél órát adok, hogy mindezt megcsináld! Ha nem ragyog minden a fél óra elteltével, akkor a büntetésedet meg fogom duplázni és reggelig itt állhatsz szégyenszemre a sarokban, hogy megtanuld a mai leckét! Mit gondolsz menni fog?
Viktor ijedten és gyorsan kezdett pakolni. Teljesen idegen volt tőle a házimunka, főleg ami a mosogatást illeti. Annak azt sem tudta, hogy álljon neki, de a Mistress megmutatta, hogy miként áztassa be, mosogassa el, öblögesse le a poharakat és tegye az irodából már nem látható konyhai csöpögtetőbe őket. A hűtőből is kidobált minden maradékot, majd mielőtt a portörlésbe fogott volna, kiszaladk a központi hulladéktárolóhoz a két hatalmas zsák szemetessel. Volt még öt perce, hogy végezzen a határidőn belül. Rettegés töltötte el, ha arra gondolt, hogy az éjszakát a sarokban kell töltenie. Mit mondana otthon, hogy hol járt?
Na és a szégyen, meg a fáradtság, a kényelmetlen pozíciót követően. Hogy tudna másnap egész nap dolgozni?
Kissé kapkodva porszívózott, amikor észrevette, hogy a virágokat elfelejtette meglocsolni.
- Látod, Viktor, ez van, amikor kapkodnod kell és parancsra engedelmeskedni! Nem lett volna egyszerűbb, ezt a fél órás feladatot napi pár percben a nap végén teljesítened? Akkor a porszívózás, portörlés, mosogatás és öntözés már nem is rád várna, hiszen a takarító személyzet megtenné azt helyetted! Na mars az öntözőkannáért, aztán a virágok meglocsolása után azonnal állj a sarokba!
Viktor már rettegett a félelemtől, de megszólalni nem mert. Tudta jól, hogy a félórás határidőn túl végzett, de fogalma sem volt arról, hogy most egész éjszakára lett a sarokba zavarva vagy megúszhatja még másképp is ezt a szörnyű irodai rémálmot. A percek, ahogy a sarokban mozdulatlanul állt, óráknak tűntek a számára, olyannyira, hogy a falióra másodpercmutatójának a kattogását is hallotta. Sosem érezte ennyire szégyenben magát. Kezei a tarkóján, arccal a sarok felé álldogállt és a gondolataiban százszor megfogadta már, hogy soha többet nem hozza ilyen buta helyzetbe önmagát.
Végre, nagy sokára, meghallotta a jólismert mondatot, bár a hangok úgy tűntek most a számára, mintha messze, a távolból érkeznének.
- Leteheted a kezeidet Viktor és fordulj meg! - szólt a Mistress. - Mit gondolsz, hagyod-e még valaha, hogy az irodád ilyen trehány és rendetlen legyen?
- Nem, Mistress, ígérem, hogy soha többet nem fordul elő!
- Szeretnék hinni neked Lelkem, de még nem tudok. Úgy gondolom, hogy nyomatékosítanom kell még ezt a mai elköteleződésedet! Ezért vedd le az alsó nadrágod és feküdj a bőr kanapéd karfáján keresztül fel ide - mutatott a kezével a helyre a Mistress! Arra a helyre, ahol nap közben az ügyfelek, beosztottak, főnökök vagy éppen Viktor foglalt helyet, de most egészen más pózban és más célból kellett megtennie ezt!
Viktor felhasalt a kanapé szélére, kezeit engedelmesen maga elé helyezte úgy, ahogy a nevelője kérte.
- Nincs fel, le ugrálás, fiam! Bírnod kell a büntetésedet!
A virgács lecsapott Viktor fenekére. Úgy érezte, hogy a sok kis ágacska, mindjárt a húsába hatol. Mivel eddig még nem kapott ki ezzel az eszközzel, így korábban soha nem tapasztalta a vessző ilyen mértékű fájdalmait, amit a 8-10 összekötött ágacska együttes ütése okozott a számára. Mivel sok volt az ág, azok minden egyes ütésnél eltalálták valamelyik korábbi hurkát, így a fenyítések többszörösen intenzív fájdalmat okoztak. Viktor bőre hamar felrepedezett és a virgács végén lévő gallyak apró, vérpöttyös nyomokat generáltak. Az első 50 ütést még hősiesen állta a fiú, bár a könnyei már a 20. ütés után is patakokban folytak. Kb. a 60.-iknál jártak, amikor a kezével hátranyúlt, és a Mistress rákiabált, hogy: "Kezed!"
Hirtelen visszarántotta a kezeit, majd az ütések folytatása során a lábait emelgette fel a földről, végül egy alkalommal fel is ugrott a kanapéról és a vérző fenekéhez kapott!
- Vissza! - hangzott a könyörtelen parancsszó, és Viktor érezte, hogy már nem ura a tetteinek, mert önkéntelenül újra meg újra elhagyta a kiszabott pozíciót, de a Mistress minden alkalommal megfogta és egy határozott mozdulattal visszanyomta őt a kanapéra. Végül a két kezét lefogta a hátán és úgy fejezte be a fiú fenyítését!
- 100 - mondta a Mistress! Remélem, elég volt fiam és megtanultad a Mennyek első számú törvényét, azaz azt, hogy "rend a lelke mindennek!"
Viktor zokogva esküdözött, majd kért bocsánatot és borult a Mistress lábai elé. A fenekét éles horzsolások, véraláfutások tarkították, amelyek eltakarták a korábbi skótszíj piros bőrpírt és lilás puklikat okozó nyomait.
- Menj és hozd a seprűt, lapátot és a szemetest! Gyűjtsd össze a virgács szanaszét repült szilánkjait, de úgy, hogy még a radiátor vagy a kanapé alatt se maradjon egy pici darabka sem! Utána hozd a porszívót, és még egyszer átporszívózod az egész irodát! Hazafelé menet megállsz egy benzinkúton és az autódat kívül-belül kitakarítod! Oda is el kell, hogy kísérjelek?
- Nem, köszönöm! Megtanultam a leckét egy életre! - mondta Viktor, miközben a Mistress tekintetével elégedetten körbepásztázta az irodát, majd elindult a lift irányába.
- Egy óra múlva várom a fotókat a csilli-villi irodádról és az autódról... A helyedben nem késlekednék!


ADULT CONTENT

Felnőtt tartalom!


Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek kiskorúakra káros hatással lehetnek.
Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!