Robi nem úszta meg

Egy ideje már, hogy Robi nem vette komolyan az edző szavait. Reggelente késve jelent meg a 6 órai edzésen, - ha egyáltalán méltóztatott befáradni- és délután is félgőzzel rótta a hosszakat a medencében. Sietett is az edzés után az öltözőbe, ahonnan pár perccel később még félig vizes hajjal távozott.
Az edző nem egyszer, nem kétszer ült le vele megbeszélni, hogy ebben a sportágban, ezen a szinten már nem engedheti meg magának, hogy most kezd el linkeskedni, és nem ad bele anyait-apait, hiszen nemsokára kezdődnek az olimpiai válogató edzések és versenyek, ahol Robinak a maximális formáját kell majd mutatnia a versenytársak előtt.
A fiú régi álma volt, hogy eljusson egyszer az olimpiára. Alig 6 évesen hozta el az apja az uszodába, és ő a kezdetektől fogva szigorúan edzette, mert meglátta benne a nagy úszó lehetőségét. Robi, a valaha látott legtehetségesebb tanítványnak ígérkezett. Korábban sosem volt vele gond. Az anyja minden reggel 4.30-kor ébresztette, és 6 órától már csak az úszásra koncentráltak. Ilyenkor még csak az övék volt a medence. Délutánonként erőnléti edzéseket vagy hosszú távú úszásokat végeztetett vele az edző, hogy fizikailag is megfelelő szinten tartsa a fiút. A szülei mindent alárendeltek Róbert karrierjének és minden nap autóval hozták-vitték az edzések és az iskola között a csendes, jóravaló, fegyelmezett és elszánt fiút.
Robi mindig is bajnok akart lenni, erről szólt az élete.
Míg mások szórakozni jártak, meg bulizni, vagy iszogattak és dohányoztak, lógtak az iskolából, ő addig is keményen edzett. A középiskolát már magántanulóként kezdte, hogy nap közben pihenni tudjon a spártai színvonalú edzések között. Mindenki hitt benne.
Nemrégiben azonban történt vele valami.
Annyit mondott csak, hogy szerelmes lett egy lányba, akivel a neten ismerkedtek meg, és szeretne végre valamit ő is élvezni az életből. Igénye lenne a randikra, a csajozásra, szeretne elmenni pizzát és hamburgert enni, meg moziba járni, azaz úgy élni, mint mindenki más a középiskolai évek alatt.
Csakhogy ez az álmai végét jelentette volna!
Az edző két alkalommal is szépen elbeszélgetett vele. Közölte, hogy megérti ezeket a vágyait, és azt is, hogy szeretné bepótolni az elmúlt években kimaradt bulikat, kamaszkori kalandokat. Egyúttal azt is közölte vele, hogy ennek nincs most itt az ideje, és Robi álomkarrierjébe és az olimpiai felkészülésbe nem fér bele most egy állandó párkapcsolat. Kérte, hogy várjon vele a világverseny befejezéséig, amikor is lesz egy jó éve arra, hogy kiélvezhesse az élet szépségeit. Azt is elmondta, hogy amennyiben nem fogad szót a fiú, akkor súlyos büntetésben fogja részesíteni, hiszen nemcsak a saját karrierjét, de a csapat vágyait és az edző szakmai hírnevét is kockára teszi ezzel a hozzáállással.
Úgy tűnt, Robi ezt elfogadta.
A valóság azonban az volt, hogy esze ágában sem volt megszüntetni ezt a kapcsolatot Tamarával, a gyönyörű, kedves és szexi kislánnyal, akivel már hónapok óta flörtöltek az interneten keresztül, most pedig a tiltás ellenére titokban találkozgattak minden éjszaka.
Robi édesanyja tegnap végül jelezte az edzőnek, hogy baj van, és a fia nem tölti otthon az éjszakákat.
Másnap reggel Robi 6 óra helyett, 6.25-kor lépett be az uszoda belső ajtaján, ahol az edzőt meglátva rögtön magyarázkodni kezdett, hogy megint nem hallotta meg a telefonja ébresztő csipogását, mert már annyira megbízhatatlan ez a vacak Samsung, hogy nem is érti... Csak a harmadik szundira volt képes felkelni, és hogy mindezt alá is támassza, hatalmas karikás szemeit az edzőre emelte és ásítozni kezdett.
- Te alkoholt fogyasztottál tegnap? - kérdezte az edző, mert Robi másnaposnak tűnt.
- Nem, nem, - habogott zavarában a fiú, csak nem tudtam aludni az éjjel, egész nap forgolódtam az ágyamban... - füllentette.
- Édesanyád szerint nem aludtál otthon ma éjjel sem! - replikázott az edző.
- Hát elmondta Önnek? - felelte nagyképűen Robi. - Ennyire bízhat meg az ember a saját anyjában! - tetézte meg flegmán a mondanivalóját.
- Anyád hetek óta nem alszik miattad, nem tudja merre jársz, mit csinálsz, és őrlődik amiatt, hogy az álmaidat feláldozod azért, hogy bulizhass és csajozni tudj. Megbeszéltük, hogy ez jelenleg nem fér bele a felkészülési időszakba. Vagy elfelejtetted?
- Nem, de nem akarom már ezt csinálni...
- Nem akarod? Mi a francot beszélsz? - emelte fel a hangját az edző és a fiú erre összerezzent.
- Abba fogom hagyni az úszást! - húzta ki magát jelentőségteljesen Robi, de a fenemód törékeny önbizalma csak addig tartott, amig az edző első pofonja nem csattant az arcán. Mire felocsúdott, már érkezett is az ellenoldalon a másik pofon.
Ha az edző nem kapta volna el a karját, akkor a falnak esett volna az ütés erejétől, de így az edző erős karjaiban landolt.
- Megleckéztetlek most Robi úgy, hogy soha többet eszedbe ne jusson a karriered feladása, vagy a nekem való hazudozás! Mindezt a te jól felfogott érdekedben teszem, és egyszer még hálás leszel nekem érte.
Az edző elengedte a megszeppent fiút, és odalépett, hogy kulccsal bezárja a medencéhez nyíló belső ajtót. Robit az uszoda hátsó oldalához terelte, ahová nem lehetett odalátni, így csak ketten néztek farkasszemet egymással a visszhangzó teremben.
- Rendben van, - mondta Robi, - megteszem, amit tudok! Mit kell csinálnom a mai edzésen?
- Az edzésre később kerítünk sort, Robi! Vedd le a fürdőgatyádat és állj terpeszállásban a medence mellé.
- De...
Az újabb két pofon után Robi megrémülve, de már pucéran állt az edző előtt.
- Nincs vita Robi! Sosem volt és nem is lesz! Ez itt az én birodalmam, és te mindig azt fogod csinálni, amit kérek vagy parancsolok neked! Megértettél? - Igen, Uram! Bocsánat!
- Ez így már egészen más! Most hajolj előre és a két tenyeredet támaszd a medence szélére! A büntetésed 200 ütés lesz ezzel a vizes rattan pálcával a fenekedre az edzések elhanyagolásáért és a bulizásokért, csajozásért aztán a manila pálcával újabb 100-at kapsz majd a hátsódra a hazugságaidért.
- Úristen! - csak ennyit tudott Robi kimondani, de látta az edző tekintetéből, hogy az nem viccel.
- De edző bá, kérem! Nem vagyok már kisgyerek! Apám 12 éves koromban pofozott meg utoljára, azóta sem kaptam... És most már felnőtt vagyok!
- Ha felnőtt módon viselkedtél volna, most nem lennél ebben a helyzetben! Csönd legyen és vedd fel a pozíciót! Nincs több vita!
A következő 40 percben Robi kiabálásától, majd zokogásától volt hangos az uszoda. Még jó, hogy ilyenkor csak az övék a helyiség, így senki sem hallotta meg, hogy mi történt.
Kb. minden 50. ütés után ugrott be fejjel a medencébe, hogy csillapítani tudja kínzó fájdalmait, amit az altestén okozott a pálca. A feneke egyre duzzadtabb és hurkásabb volt, a fájdalom pedig egyre elviselhetetlenebb. Könnyei azonban nem hatották meg a szigorú mestert.
Az edző minden akalommal megvárta, amíg kikászálódik a medencéből, és a vizes fenekére erőteljes ütésekkel mérte a további csapásokat. Robi hiába esküdözött, hogy mindent megtesz, és újra jó fiú lesz, és soha többet nem fog bulizni az olimpiáig, és minden éjjel otthon, időben megy az ágyában aludni...
- Ez a minimum! És ha ezentúl csak egy percet is késel bármelyik edzésről, vagy nem ütöd meg a szintidőt munka közben - folytatta az edző, miközben az utolsó 25 ütés sorozásához készült, - tudd, hogy minden alkalommal így kezdünk majd és itt fogsz kapaszkodni a medence szélében, miközben ronggyá verem a segged! Megértetted?
- I-i-igenis, Uram! Minden úgy lesz, ahogy mondja!
A végső 25 ütés leteltével az edző jelezte, hogy befejezte a fenyítést. Robi a hideg kőre rogyott és kétségbeesetten tapogatta vérző fenekét. Zokogott a fájdalomtól és a meglázottságtól.
- Öt perced van, hogy felhúzd a fürdőnadrágod és megjelenj a 2-es rajtkőnél - mondta az edző.
- Addig hozom a stopperemet - ezzel elment és kinyitotta az uszoda ajtaját, valamint elővette a zsebéből és a nyakába akasztotta a sípot.


ADULT CONTENT

Felnőtt tartalom!


Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek kiskorúakra káros hatással lehetnek.
Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!